Senki sem kívánta, de valamennyien hihetetlen sebességű időutazás részesei vagyunk: 2030-ra a Föld éghajlata várhatóan a pliocén korszak közepére hasonlít majd, azaz olyan viszonyok uralkodnak, mint hárommillió évvel ezelőtt. Az üvegházhatású gázok radikális csökkentése nélkül a 2150-es évek éghajlata ennél szörnyűbbnek ígérkezik: a meleg, nagyjából jégmentes eocén időszak köszönt ránk, amely 50 millió évvel ezelőtt jellemezte a világot.
„Nagyon drámai változások felé haladunk rendkívül gyors időkereten belül, évszázadok alatt megfordítjuk a bolygóhűlés évmilliók óta tartó tendenciáját” – idézte a kutatásban részt vevő Kevin Burke szavait a Sciencedaily.com portál. A változás gyorsabbnak tűnik, mint bármi, ami eddig a bolygónk életében történt.
Az új tanulmány Jack Williamsnek, a wisconsini egyetem klimatológusa korábbi publikációjának kibővítése. 2007-ben megjelent dolgozatában az amerikai kutató a XX. század elejétől származó adatokkal és az éghajlati előrejelzésekkel számolt. Most jóval korábbi korszakokra tekintve vizsgálták a Föld klimatológiai jövőképét. – Mérceként használhatjuk a múltat, hogy megértsük a jövőt, ami annyira különbözik majd az életünk során tapasztalttól – mondta Williams.
Az eocén idején a kontinensek a jelenleginél közelebb voltak egymáshoz, de sokkal fontosabb, hogy akkor a globális átlaghőmérséklet 13 Celsius-fokkal lehetett magasabb. A dinoszauruszok eltűntek, megjelentek az első emlősök – például az ősi bálnák és lovak –, és elterjedtek az egész világon.
Az Északi-sarkon olyan mocsaras erdők voltak, mint amilyenek most az Egyesült Államok déli részén zöldellnek. A pliocén idején Észak- és Dél-Amerika összekapcsolódott, az állatok szabadon vándorolhattak a kontinensek között. Az átlaghőmérséklet akkor 1,8–3,6 Celsius-fokkal volt melegebb a mostaninál.
A tanulmányban részt vevő kutatók többféle forgatókönyvet fogalmaztak meg, de egyik sem biztat semmi jóval. A Föld éghajlata 2030-ra, de legkésőbb 2040-re leginkább a pliocén közepét idézi. Ha sikerül stabilizálni az üvegházhatású gázok kibocsátását, akkor pliocénszerű körülmények között élhetnek utódaink, ha nem, fokozódik a felmelegedés, ami azzal jár, hogy 2100-ra egyes térségek éghajlata az eocén korra hasonlít majd, míg 2150-re ez lesz az általános.
Először a kontinensek közepén lesz egyre melegebb, majd a tengerparti sávok is felforrnak. Az azonos szélességi körön található két amerikai várost hozták példaként. Medison (Wisconsin állam) ebben a században hat Celsius-fokos átlaghőmérséklet-emelkedéssel számolhat, míg az óceán közelében fekvő Seattle (Washington állam) három Celsius-fokkal.
A kutatók szerint a csapadék mennyisége növekszik, a jégsapkák elolvadnak, a sarkokon mérsékelt égövi viszonyok uralkodnak majd. A Föld kilenc százalékán azonban – elsősorban Délkelet-Ázsiában és Észak-Ausztráliában – a történelmi időkben sem azonosított extrém hőség alakulhat ki.
A kutatók se riogatni, se elaltatni nem akarnak, bár az általunk megkérdezett klimatológus erős túlzásnak tartja az amerikai szakértő által jósolt hőmérséklet-emelkedést.
Azt azonban senki sem tagadja, hogy a Föld melegszik, ugyanakkor sokan biztató jelnek tartják, hogy a fosszilis energiahordozók helyett egyre több helyen a megújuló források használatára térnek át az emberek. De ennél mindenképpen többet kell tenni. Azt üzenik, hogy a Föld klimatikus történetének minél alaposabb megismerése az alkalmazkodást segítheti.