A látogatás azoknak a sorsára hívta fel a figyelmet, akiknek a gazdasági válság évei alatt bizonytalanná vált a megélhetésük, többek között Olaszországban, ahol az elsősorban a fiatalokat érintő magas munkanélküliségi ráta miatt sokat elhagyják az országot.
A pápa, aki 3500 munkás előtt beszélt, megkülönböztette egymástól az „igazi vállalkozót”, aki osztozik a dolgozókkal a munkában és megosztja velük a közös alkotó munka örömét, illetve a spekulánsokat, akik nem törődnek vele, ha munkásokat bocsátanak el a profit növelése érdekében.
„A gazdaság egyik betegsége, hogy a vállalkozók fokozatosan spekulánsokká alakulnak át” – mondta a katolikus egyházfő. „A spekuláns nem szereti a munkáját, nem szereti a dolgozókat, csak az üzletet nézi, a munkások számára csak a profittermelésnek az eszközei”.
A pápa bírálta a politikai rendszert, amely „néha a spekulánsokat bátorítja”, „nem pedig azokat, aki beruháznak és hisznek a munkában”. Ferenc pápa bírálta azokat is, akik azt állítják, hogy a munkások csak pénzért dolgoznak, tagadva ezzel „a munka méltóságát”.
A pápa meghallgatta a munkások aggodalmait, így az újabb elbocsátásokkal fenyegető technológiai fejlődéssel kapcsolatos félelmeket. Mint mondta, a dolgozóknak nem kell beletörődniük egy olyan ideológiába, amely szerint a munkások fele vagy kétharmada dolgozik, a többiek pedig szociális segélyből élnek. „Anélkül, hogy mindenkinek munkája lenne, senkinek sem lesz méltósága” – mondta.
Az argentin pápa, akinek a szülei az 20. század elején hagyták el Olaszországot, személyes érzéseire is kitért, amikor meglátogatta a kikötővárost, ahonnan a múltban számos olasz utazott el új életre vágyva Észak- és Dél-Amerikába.
„Először jöttem Genovába. Ilyen közel a kikötőhöz arra emlékezem, amikor az apám elutazott, s ez mély érzelmekkel tölt el”.
A katolikus egyházfő hajléktalanokkal, menekültekkel és rabokkal ebédelt, majd mintegy 80 ezer ember előtt szentmisét mutatott be.