A mostani támadás Kvetta Esza Nagri negyedében történt, a gyilkosok motorkerékpáron érkeztek, az áldozatok a helyi templom mellett álltak, amikor lelőtték őket. Beszámolók szerint a támadók automata fegyvereket használtak, és válogatás nélkül lőtték a templom közelében állókat.
Mint általában, most is üzenet érkezett, a gyilkosságokért a felelősséget az Iszlám Állam terrorszervezet pakisztáni helyi képviselete vállalta. A szóban forgó negyed Kvetta keresztény része, néhány hete ugyanitt öltek meg négy hívőt ugyancsak az ISIS terroristái, tavaly decemberben pedig két öngyilkos merénylő robbantotta fel magát egy kvettai keresztény templomban, kilenc embert küldve a halálba.
Pedig a pakisztáni keresztények nincsenek különösebben sokan, és nem is nagyon láthatók, így viszonylag könnyű prédának számítanak. A kétszázmilliós Pakisztánban nagyjából két és fél millió keresztény él, jelentős gazdasági és jogi hátrányban. A kereszténység ugyanis Pakisztánba, illetve a korábbi Brit-Indiába a gyarmatosítókkal érkezett, egy vallásilag nagyon zűrzavaros térségbe.
A portugálok uralta Goa vagy a francia Pondicherry fontos keresztény központ volt Indiában, a hívek többsége a brit hadsereg tagja volt. A hit azonban elterjedt a szubkontinensen, s India és Pakisztán szétválasztása idején utóbbi államban is maradtak Krisztus-hívők. A keresztet főként alacsony kasztú hinduk vették fel, s bár a kasztrendszer rég a múlté Pakisztánban, a szociális bélyeget nem tudják lemosni magukról, annak ellenére, hogy a kasztrendszer hindu gyakorlat, ám Indiában a muszlimok is betartották.
Pakisztán 1956 óta hivatalosan is iszlám köztársaság, amely elvben ugyan nem akadálya annak, hogy keresztények is éljenek ott, de a gyakorlat azt mutatja, hogy nehezen találják meg a helyüket a keresztények a társadalomban. A törvénykezés alapja az iszlám saríja, és a blaszfémiát halállal lehet büntetni, ez pedig könnyen alkalmazható egy keresztényre, mondván, megsértette az iszlámot.
A legsúlyosabb csapást a keresztények helyzetére azonban az amerikai terrorellenes háború jelentette. Ők igen kemény kézzel csaptak le Pakisztánban, a törzsi területeken nem is véletlen, hogy a tálib mozgalom erőre kapott. A pakisztáni keresztényeket a többségi társadalom sokszor az amerikaiakkal azonosítja, amolyan belső ellenségként. A pakisztáni keresztények emellett jellemzően a legkevesebb megbecsülést jelentő munkákat tudják elvégezni, így utcaseprőknek vagy csatornatisztítóknak szinte kizárólag keresztényeket vesznek fel az országban.
Ez is régi szokás, ugyanis az indiai csuhra kaszt tagjai keresztelkedtek meg egykoron, akik többségében utcaseprők voltak. A mindenkori kormányzat pedig nemigen tud mit kezdeni a keresztény kisebbség elnyomásával, de valójában nem is töri magát különösebben. Mivel Pakisztánban a nyolcvanas évek óta nem tartottak népszámlálást, azt se lehet tudni, hogy valóban két és fél millió keresztény él-e az országban, vagy ez egy torzított adat.