Olaszországban ma is borzongva gondolnak vissza arra az esetre, amikor egy nigériai migráns egy fiatal lányt megölt, majd feldarabolta és két bőröndbe gyömöszölte a testét.
A rendőrök a maradványok között nem találták meg a lány szívét. Hogy hová lett, nem tudni, de semmit sem lehet kizárni. Természetesen a vizsgálat lezártáig semmit sem lehet egyértelműen kijelenteni, de előfordulhat, hogy az eset kulturális szempontból Afrikába vezet vissza. Nigéria ugyanis csak a térképen egy ország, a valóságban sokkal több annál. Százkilencvenmilliós olvasztótégely, ahol négy nagy törzs adja a népesség 70 százalékát, akik több mint 500 nyelven beszélnek. A társadalom minden rétegében megtalálható az ősi babonaság, amelyet se az évszázadok, se a politikai elnyomás, se a nyugati vallások befogadása nem tudott kiirtani. Ez a hiedelemvilág jutott el az afrikai rabszolgákkal a Karib-tenger szigetvilágába és az Egyesült Államok déli részére, ahol vuduvá alakult, odahaza pedig él és virul.
A boszorkányok a mindennapok részei, az élet megkeserítői, akik nemegyszer kisgyerekek lelkét rabolják el, így maguk a gyerekek válnak kitaszítottakká, hiszen a családjuk retteg attól, hogy megbetegszenek az ártó hatástól. A nigériai törvények szerint tíz év börtönnel büntethető az, aki boszorkánysággal vádolja a gyerekét, ez azonban csak azt jelzi, milyen súlyos problémáról van szó. A hiedelmeket a modern média is gerjeszti. A világ második legnagyobb filmgyártó közössége, a nigériai Nollywood folyamatosan ontja az új alkotásokat, amelyekben szinte mindig természetfölötti erők csapnak össze, legyőzik a boszorkányt, és boldogan élnek a különböző varázslatok után.
A gyakran írástudatlan, babonás lakosság pedig imádja ezeket a filmeket, és hazatérve ráébred, hogy minden baj okozója a szomszédban lakó gonosz lélek, esetleg a furcsán sokat síró kisgyerek. A gombamód szaporodó kisegyházak és önjelölt sarlatánok rengeteg pénzért tisztító imákat ígérnek, és ha az sem segít, a kisgyereket sokszor kiteszik az utcára.
Nagy-Britanniában 2005-ben okozott döbbenetet az az eset, amikor egy Londonban élő kongói nő megkínozta nyolcéves unokahúgát. Azt tartotta róla, hogy éjjel a szelleme hazatér Afrikába, és ártó erők szállták meg. Hogy kiűzze a „kindokit” a lányból, folyamatosan verte egy szíjjal. 2012-ben egy szintén kongói párt ítéltek el Londonban, mert Párizsból érkező 15 éves rokonukat vádolták meg kindokival, ezért, elkerülendő a rontást, halálra kínozták a fiút. A horrorisztikus történet során a rendőrség képviselője arról beszélt, hogy a hasonló esetek általában nem derülnek ki, mivel minden érintett hisz a rontásban, a boszorkányságban.
Akkoriban évente nyolc hasonló eset történt London területén, de a nemzetközi kapcsolataiknak köszönhetően a Scotland Yard tudta, hogy Belgiumban is rendszeresek az ilyen problémák. Nagy-Britanniában 2005 és 2013 között ötven százalékkal nőtt az afrikai neoprotestáns gyülekezetek híveinek száma; Londonban egyenesen óriástemplomokat töltenek meg a gyanús teológiai hátterű hittérítők. Az igazán nagy nevek főként azért kerülnek a rendőrség elé, mert illegálisan szereznek hatalmas vagyonokat az adományokból, ám a kisebb közösségek irányítói Európában is folytatják tevékenységüket.
„Ha valaki ötszáz fontot kap egy olajért, amely állítólag meggyógyítja a gyereket, akkor az el fogja adni” – mondta a Guardiannek egy londoni szociális munkás. Körükben egyébként egyértelmű, hogy a hagyományokat szinte képtelenség levetkőzni, és a migránsközösségek pontosan olyan életet élnek új otthonukban, mint a régiben.