Az európaiaknak kezükbe kell venniük a sorsuk irányítását, elmúltak azok az idők, amikor teljes mértékben hagyatkozhattak a szövetségeseikre – hangoztatta Angela Merkel a hetek legutóbbi csúcstalálkozóját követően. Szavai arra utaltak, hogy a német kancellár Európa világban betöltött szerepének teljes átértékelésére készül. Emmanuel Macron francia elnökkel karöltve a legfontosabb feladatuk a versenyképesség fejlesztése lesz, egy egységes, közös európai program alapján. Ehhez először meg kell határozniuk azoknak az országoknak a körét, amelyekre elkötelezett partnerként számíthatnak, kizárva azokat, akik akadályozhatják a közös európai akarat érvényesülését. A kontinens jövője szempontjából pedig kulcsfontosságú lesz, hogy ebben a képletben Berlin és Párizs milyen szerepet szán Moszkvának.
A Krím félsziget három évvel ezelőtti annektálását követően holtpontra jutott EU–orosz kapcsolatokban tapasztalható ugyan elmozdulás az utóbbi hónapokban, csak sajnos nem a párbeszéd irányába. Az alaphangot a tengerentúlról adták meg, ahol vizsgálat indult annak megállapítására, beavatkozott-e Moszkva az amerikai elnökválasztás menetébe. A washingtoni kongresszusban uralkodó hangulatot jól tükrözi John McCain szenátor legutóbbi nyilatkozata, aki szerint az orosz elnök nagyobb veszélyt jelent a globális biztonságra, mint az Iszlám Állam. Márpedig McCain nemcsak egy republikánus szenátor a sok közül, hanem a törvényhozás külpolitikai irányvonalát meghatározni képes személyiség.
De térjünk vissza Euróbába, ahol Emmanuel Macron francia elnök a Vlagyimir Putyin orosz államfővel közös párizsi sajtóértekezletén a Russia Today orosz televíziós csatornát és a Sputnik rádiót azzal vádolta meg: a befolyásolás és a vele szembeni ellenséges propaganda eszközeiként működtek a francia elnökválasztási kampány során. Állami finanszírozású orosz csatornákat vádolt meg, de Putyin nem válaszolt erre a helyszínen. Csak azt cáfolta, hogy beavatkoztak volna a francia kampányba. Ez a kis közjáték is jelezte, hogy a kelet–nyugati párbeszédben nincs előrelépés a kontinensen.
Az álláspontok megmerevedtek, és jelenleg egyik fél sem teheti meg, hogy engedékeny legyen. Angela Merkel az őszi parlamenti választásokra készül, Emmanuel Macron pedig két hét múlva néz szembe ezzel a megméretéssel. De bármi is legyen e két voksolás kimenetele, az európai nagyhatalmak nem fognak tudni módosítani azon a hozzáállásukon, amely a Krím annektálását megszállásként fogja fel. Elnökválasztással kell azonban szembenéznie jövő tavasszal Vlagyimir Putyinnak is, akinek szintén erőt kell mutatnia, mivel nem tudott áttörést hozni a gazdaságban. Nem sikerült egymillió új, jól fizető munkahelyet teremtenie, valamint jelentősen megemelnie az átlagbérek szintjét. Mint ahogy nem tudott érdemben javítani az oktatás és az egészségügy színvonalán sem.
Az orosz gazdaságnak egy olyan szerkezetváltásra volna szüksége, amely megszabadítaná az olaj- és gázexporttól való túlzott függőségtől, s emellett megnyitná a kapukat az elavult infrastruktúra fejlesztéséhez szükséges beruházásokhoz. Európának szüksége lenne az orosz piac nyújtotta befektetési és üzleti lehetőségekre, Moszkvának pedig a nyugati technológiára. Az ehhez szükséges párbeszédtől azonban egyre távolodunk.