A német szociáldemokraták (SPD) az előző bajor tartományi választásokon elért 20,6 százalék után most csupán a szavazatok 9,7 százalékát tudták megszerezni. Luxemburgban a szocialista munkáspárt utoljára 1925-ben ért el a hétvéginél rosszabb eredményt a parlamenti választásokon (amelyeken egyébként Xavier Bettel balliberális koalíciós kormánya meg tudta őrizni szűk többségét).
A baloldal hanyatlása Európa-szerte folytatódik, az elmúlt években Olaszországban, Franciaországban, Görögországban és Hollandiában szenvedtek történelmi vereséget az ottani politikát évtizedekig meghatározó szociáldemokrata-szocialista pártok. Az Európai Unió tagországai közül baloldali vezetése ma már csupán Spanyolországnak, Portugáliának, Romániának, Szlovákiának és Máltának van, a jóléti állam megteremtésével azonosított, évtizedekig egyeduralkodó svéd szociáldemokraták pedig megnyerték ugyan a legutóbbi parlamenti választásokat, de egyáltalán nem biztos, hogy képesek többséggel rendelkező koalíciót kötni. A szociáldemokrata pártok jelen vannak még a cseh, az észt, a német, a luxemburgi és a szlovén kormányban, ám egyáltalán nem meghatározó erőként.
Az SPD-re már ellenzékben sincs igazán szükség Bajorországban – írta a Bild című lap a választási fiaskó után, kiemelve, hogy „a Zöldek az új vörösök”. Hasonlóan rossz eredmény vár az SPD-re a két hét múlva esedékes hesseni tartományi választásokon is: a felmérések szerint az öt évvel ezelőtti 30,7 százalék után most 23 százalék vár a pártra.
– Az SPD nem haladt a korral, talán nem annyira érdekes már az emberek számára – állapította meg Michael Schrodi, a párt politikusa. Kijelentésével rátapintott a lényegre. A bajor kudarc után több elemzés is megjelent arról, miért indultak el a hanyatlás útján az európai szociáldemokrata pártok.
A londoni székhelyű Centre for Economic Policy Research kutatóhálózat tanulmánya például arról ír, hogy a hagyományosan a munkásságot képviselő baloldalt egyre inkább középosztálybeli politikusok alkotják, akik nem érdekeltek az elesettebbek megsegítésében, a szakszervezetek eltűnésével párhuzamosan pedig mindez odáig vezetett, hogy a jobboldal megkaparintotta a társadalmi kérdésekben konzervatív álláspontra helyezkedő alsó osztály szavazatait. A jobboldal nacionalista hangvétele miatt viszont ma már csupán a muszlim kisebbség viszonyul „teljes hűséggel” a szociáldemokrata pártokhoz.
A The New York Times napilap cikke a globalizációval – a tőke szabad áramlása, a szabadkereskedelem, a NATO és az Európai Unió bővítése, az euró bevezetése – indokolja meg azt, miért van ma igény a hazafiságra.
– Amíg a nagyvállalatok szabadon garázdálkodhatnak a földön, alacsonyabb bérek és adók után kutatva, amíg az Egyesült Államok megnyitja határait képzetlen bevándorlók milliói előtt, a liberálisok nem fognak tudni jóléti, igazságos társadalmakat létrehozni. Európában is hasonló problémákkal – a bevándorlással és az euróválság okozta megszorításokkal – szembesülnek a szociáldemokraták. Ha azonban célba akarnak érni, konstruktív hozzáállásra van szükségük, nem szabad azonnal elítélniük a globalizációra adott nacionalista választ – írják.
A baloldal gyengülését elsősorban a strukturális és technológiai változások okozzák, amelyek megváltoztatták az európai társadalmakat, a kontinens gazdasági folyamatait, s lendületet adtak az önazonosságra épülő politikának – mondta a Politico portálnak Jan Rovny, a Párizsi Politikai Tanulmányok Intézetének elemzője.
– A szociáldemokrácia hanyatlása nem azt jelenti, hogy a baloldalhoz köthető szociális és gazdasági politika elvesztette volna vonzerejét. Éppen ellenkezőleg: szavazók milliói akarnak védelmező jóléti államot és dühösek a rossz munkahelyek, a társadalmi egyenlőtlenség és a szabadon engedett globalizáció miatt. A probléma az, hogy a kapitalizmus vadhajtásait eltűrő balközépben nem bíznak már – írta cikkében a Financial Times.