A zikavírus elsősorban szúnyogcsípéssel terjed, de nem mindegy, milyen szúnyog él az adott területen. A dél-amerikai vidékeken a fő terjesztő az egyiptomi csípőszúnyog (Aedes aegypti), amely ugyan egy családba tartozik a nálunk is honos szúnyogokkal, de összehasonlíthatatlanul veszélyesebb. Indiában, a veszélyes szúnyogok hazájában azt szokás mondani, ha Európában megcsíp valakit egy szúnyog, annak viszket a helye. Ha Indiában történik ugyanez, és a szúnyog például dengue-lázzal volt fertőzve, valószínűleg belehal az illető, de ha nem, s újabb szúnyog jár sikerrel, akkor az már biztosan megöli. A dengue-lázat is ugyanaz az egyiptomi csípőszúnyog terjeszti, mint a zikalázat, a mérsékelt égöv alatt élők szerencséje, hogy ez a faj a trópusokat kedveli, a hideg teleket nem bírja. A fagy miatt nem tud megfelelően szaporodni, így kontinentális éghajlaton a zikavírus terjedése jóval kevésbé valószínű, mint a meleg dél-amerikai országokban vagy az Egyesült Államok déli részén.
Figyelmeztető jel azonban, hogy az említett szúnyogfaj, valamint a kisebb mértékben szintén a zikavírus terjedéséért felelős ázsiai tigrisszúnyog (Stegomyia albopicta) egyre északabbra is megtalálható az amerikai kontinensen. Az egyiptomi csípőszúnyog egyes kolóniái túlélték rejtett, föld alatti, meleg zugokban a washingtoni telet, tigrisszúnyogot pedig New Yorkban és Chicagóban is találtak. Ez azonban egyelőre nem jelent igazi veszélyt, igaz, a lerakott peték elméletileg kibírják száraz és meleg helyen a telet. Felmérések szerint az egyiptomi csípőszúnyog képes lehet arra, hogy a kontinentális éghajlatot is elviselje, viszonylag gyorsan képes mutálódni. Azt is kimutatták, hogy az elmúlt néhány évtizedben a faj elterjedési területe is megnőtt.