A legújabb próbálkozásként a szerbiai ellenzék tíz legnagyobb pártja megalakította a Szövetség Szerbiáért tömörülést. A szélsőjobboldali Dveritől kezdve a Szerbiai Baloldalig sok párt alkotja, így egy nagyon színes társaságnak tekinthető. Az alakuló ülésén elhangzott, hogy az ellenzéki pártoknak túl kell lépniük az ideológiai ellentéteken és a közös célokra kell koncentrálniuk. A nyilatkozatban hangsúlyozzák, hogy nem azért tömörültek, hogy leváltsák Alekszandar Vucsicsot, hanem hogy megszüntessék a megalázás politikáját.
A Szerbiáért Szövetség alakuló összejövetele kapcsán az alapító pártok, mozgalmak és szakszervezetek elnökei közös nyilatkozatot adtak ki, amelyben azt hangsúlyozzák, hogy a szerb politikai színtér már nem olyan, mint volt, és az ellenzéki szavazóknak most már van reményük arra, hogy változások történjenek. Az összefogást Dragan Djilasz egykori belgrádi polgármester kezdeményezte, aki az ország legégetőbb problémái között sorolta az alacsony munkabéreket és a nagymértékű elvándorlást.
Az egykor radikális, szerb nacionalistának számító Alekszandar Vucsics szerb elnök ma hazájában messzemenően a legnépszerűbb politikusnak számít, de nemzetközileg is egyre többen megbízható partnerként tekintenek rá. Az ultranacionalistának tartott, sajátságos, szókimondó stílusáról ismert Vojiszlav Seselj egykori harcostársa korábban már miniszterelnök-helyettesként, majd miniszterelnökként is kiemelkedően népszerű volt.
Igazi karrierje akkor indult el, amikor 1998-ban Seselj radikálisai koalícióra léptek Szlobodan Milosevics pártjával, Vucsics pedig 28 évesen tájékoztatási miniszter lett. Az 1999-es NATO-bombázások idején is ezt a tisztséget töltötte be. Amikor 2003-ban Seselj pártelnökként feladta magát a nemzetközi törvényszéknek, hágai cellájából próbálta a pártot irányítani. Vucsics párttársával, a későbbi államelnökkel, Tomiszlav Nikoliccsal együtt ekkor vált egyre inkább a párt arcává. 2008-ban, mivel nem értettek egyet Seselj azon merev álláspontjával, hogy semmi esetre sem szabad Szerbia uniós csatlakozását támogatni, kiléptek a Szerb Radikális Pártból és megalakították a Szerb Haladó Pártot.
A vadonatúj jobbközép alakulat a korábbi radikálisokon túl tárt karokkal várta azokat a szerb jobboldali szavazókat is, akik nem utasították el az Európai Uniót. A párt népszerűsége gyorsan nőtt, Nikolicsot 2012-ben államfővé választották, Vucsics pedig a miniszterelnök-helyettesi tisztségből lényegében elkezdte az országot kormányozni.
Innen egyenes út vezetett a miniszterelnökségig, amikor 2014-ben pártja abszolút többséget szerzett a törvényhozásban. Az egykori Seselj-párti radikális politikussal ma már előszeretettel ül egy asztalhoz a legtöbb uniós politikus, de népszerűsége Szerbiában is nagyobb, mint valaha volt. Magyar szemmel nézve Vucsicsról elmondható, hogy már frissen megválasztott kormányfőként látványos szerepet vállalt az elmérgesedett magyar–szerb viszony rendbetételében.
2014-ben Szabadkán személyesen volt ott az 1944–1945-ben kivégzett ártatlan áldozatok tiszteletére rendezett megemlékezésen. A legnagyobb szerbiai magyar pártra, a Vajdasági Magyar Szövetségre Vucsics partnerként tekint, akárcsak Orbán Viktor magyar miniszterelnökre. A Szerbiában élő magyarok helyzete és megítélése Vucsics ténykedése nyomán valóban sokat változott – pozitív irányban – az elmúlt években.
Kritikusai szerint Vucsics időben észrevette, hogy nacionalista retorikával és radikálisan EU-ellenes nézetekkel nem fog hatalomra kerülni. A külföld irányába ma liberális és uniópárti, a hazai szavazók előtt pedig gyakran mutatja patrióta, nemzetben gondolkodó arcát. Reményt adott az embereknek: igenis ki tudnak lábalni a 2000 és 2012 közötti politika keltette reménytelenségből.