Egy évvel ezelőtt, április 3-án az Iszlám Állam üzbég származású terroristája beszállt a szentpétervári metró egyik szerelvényébe, és helyi idő szerint 14 óra 40 perckor két megálló között felrobbantotta magát egy házi készítésű bombával. A detonáció során tizenhárom embert megölt, negyvenkilencet pedig megsebesített. Az orosz kormány még aznap bejelentette: terrortámadás történt, az elkövető egy huszonkét éves üzbég férfi, aki az öngyilkos merénylet előtt hat évvel vendégmunkásként érkezett az országba – olvasható a hirado.hu-n.
A támadás előtt pár hónappal az Iszlám Állam „nyílt hadüzenetet” küldött az orosz vezetésnek egy propagandavideó formájában. A felvételen azzal fenyegetőztek, hogy előbb a vezetés hatalmi struktúrát rombolják szét, majd az iszlám terjesztésével muzulmán területté alakítják át Oroszországot.
„Rövidesen úgy fog hullámozni a vér, mint az óceán. Reszketni fogtok a késtől, (…) a Kremlnek már csak órái vannak hátra. Ha nem tértek át a muszlim vallásra, adót kell majd fizetnetek Moszkvában” – hangzott el a felvételen, melyen kiemelték: Vlagyimir Putyin jogtalanul avatkozott be a szíriai belpolitikába, valamint az orosz és a szíriai elnök látszólagosan szoros kapcsolata miatt is bosszút esküdtek.
Az orosz beavatkozás miatt állt bosszút az Iszlám Állam
Az Iszlám Állam rengeteg területet veszített el az oroszok közel-keleti beavatkozása miatt, ezért a terrorszervezet kénytelen volt stratégiát váltani. A szentpétervári terror is megmutatta: a Kreml szíriai szerepe miatt az Iszlám Államnak az orosz célpontok ugyanolyan fontossá váltak, mint a nyugati kultúrát képviselő London, Párizs és Brüsszel.
A robbantás idején Moszkva már több mint három éve közvetlenül támogatta a dzsihadisták visszaszorításáért harcoló iraki, szíriai és iráni hadsereget. Először az iraki vezetésnek nyújtottak segítséget, bérbe adták az orosz légierő négy bombázógépét a Bagdad felé tartó iszlamisták megállítására. Majd az orosz légierő bombázóival erősítették meg a szíriai szárazföldi csapatokat.
Aszad támogatása révén az oroszok a síita Iránnal is szorosabb kapcsolatba kerültek. Az orosz-iráni kapcsolatok miatt a Hezbollah harcosai is nyíltan használták az orosz harci gépeket, ilyen módon arattak győzelmet a dzsihadisták fölött Palmüra visszavételénél is.
Ám az orosz beavatkozással nem csak az „ifjonc” terrorszervezetnek voltak problémái: az al-Kaidának és a szunnita csoportoknak sem tetszett túlságosan, hogy Moszkva Aszad rezsimét támogatja és szunnita harcosokat céloz légicsapásaival.
A gyökeres változások nem csak a közel-keleti dinamika átalakulásának köszönhetőek. Ugyan Oroszország Líbiában és Szíriában is légicsapásokat hajtott végre, és már egyiptomi légibázist is létrehozott; a kalifátusi területeken harcoló orosz dzsihadisták hazatérése sokkal nagyobb terhet jelenthet hosszú távon az orosz nemzetbiztonságra, mint a külföldi beavatkozások megtorlásai.
Vendégmunkásból öngyilkos merénylő
Az Oroszországban működő terrorcsoportok gerincét a volt Szovjetunió országaiból érkezett vendégmunkások adják. Az Iszlám Állam kiábrándult közép-ázsiai fiatalok ezreire vetette ki a hálóját az elmúlt években: csecsen, üzbég, tádzsik és kirgiz nemzetiségűeket gyűjtöttek össze, akiknek nem jött össze az élet Oroszországban, emellett vallási és pénzügyi indíttatásból is szívesebben csatlakoztak a „tékozló” terrorszervezethez.
Könnyű prédát jelentett a terrorszervezetnek az a Kirgizisztánban született, üzbég származású férfi is, aki a szentpétervári terrortámadás elkövetése előtt összesen hat évig élt a Fehér Éjszakák városában. Dzsailov egyebek között autószerelőként és szusi éttermekben dolgozott Szentpétervárott. Muszlim vallású volt, környezete azonban nem tartotta fanatikusnak. 2017 februárjában visszatért Kirgizisztánba, ahol felkészítést kaphatott a metrós robbantás elkövetéséhez.
Dzsalilov életútja a háború vagy a szegénység elől Európába utazó migránsok történetét idézi fel: a kirgizisztáni Osh városában született, ahol 2010-ben véres összecsapások zajlottak a kirgizek és az üzbégek között.
A család a jobb megélhetés reményében Oroszországba költözött, de itt nem olyan körülményeket találtak, mint amilyenre számítottak. A vendégmunkások fizetése rendkívül alacsony volt, ráadásul ellenséges viszony alakult ki köztük és a szentpétervári vezetőség között is.
Az etnikai ütközések elkerülésére a szentpétervári önkormányzat egy útmutató füzetet adott ki, melyben olyan szabályok szerepeltek, mint a földre köpés és a nemzeti viseletek hanyagolása, de a brossúra terve végül a visszájára sült el: tovább szította az oroszellenes hangulatot a vendégmunkások között.
Szentpétervárott – Oroszország más területeihez hasonlóan – most is rendszeresek az összetűzések a közép-ázsiai bevándorlók között. A hírportálok a kocsmai verekedésektől a rendőrségi atrocitásokig terjedő támadásokról is gyakran tudósítanak, a bevándorlók pedig egyre nehezebben tűrik a vezetés által előírt szabályokat. Az ellenálláshoz az is hozzájárul, hogy a saría törvénykezésben több logikát és társadalmi igazságosságot látnak, mint a tekintélyelvű orosz rendszerben.
Problémákat jelent a növekvő muszlim lakosság
A terrortámadás arra is rávilágított, hogy Franciaországhoz, Nagy-Britanniához és Belgiumhoz hasonlóan az oroszokat is komoly kihívások elé állítja az elkövetkezendő évtizedekben a muszlim lakosság növekvő száma.
Az oroszok Európához hasonlóan vesztésre állnak az úgynevezett „demográfiai háborúban”: a 140 milliós országban már így is több mint 15 millió muszlim él, az iszlám hitűek több gyereket vállalnak, mint az ortodox keresztény vallású lakosság, így a becslések szerint 2050-re az orosz népesség harmada muszlim lesz.
A muszlimok arányát a születési mutatók mellett még tovább emelik a környező, volt szovjet országokból érkező vendégmunkások beáramlása, akik főként a nagyvárosokban telepednek le, de nem tudnak beilleszkedni az orosz társadalomba.
Felismerték a terroristák a bevándorlók gyengéit
A radikalizmussal közeli kapcsolatban álló közép-ázsiaiak könnyű célpontot jelentettek a dzsihadista toborzók számára. A kiszemelt etnikumok ebben az esetben az üzbégek és a tádzsikok voltak, akik egykoron vendégmunkásként érkeztek Oroszországba, de képtelenek voltak beilleszkedni, és rövid időn belül a társadalmi ranglétra legalján találták magukat. Fizetésük jókora részét hazaküldték családjuknak, de amikor a Nyugat szankciókkal sújtotta Oroszországot, bérük még tovább csökkent.
Ekkor válaszoltak a toborzók ideológiával átitatott propagandájára. 2012-ig főként Afganisztánban és Pakisztánban szolgáltak az al-Kaida soraiban, majd egy idő után egyre többen pártoltak át a busás fizetéseket ígérő Iszlám Államhoz. A terrorszervezet azt hirdette, hogy náluk minden muszlim egyenlő, a saría törvényei szerint működő „kalifátus” pedig egy olyan utópia, ahol a globalizáció és a korrupció nem fordította egymás ellen a társadalmi csoportokat.
Egyenlő bánásmódot ígértek a csatlakozni vágyóknak, ráadásul több fizetést és a bosszúállás lehetőségét is felajánlották nekik. Ez természetesen keresztül húzta az orosz vezetés eddigi terveit, hiszen Putyin kormánya arra használta fel a közel-keleti beavatkozást, hogy országát a terrorizmus és a káosz közepette a régió egyetlen stabil hatalmának állítsa be.