Egy évvel azt követően, hogy a mianmari hadsereg rohingyák ezreit mészárolta le és további százezreket kényszerített menekülésre, az ENSZ vizsgálóbizottsága a hetfőn nyilvánosságra hozott jelentésében elismerte, hogy a mianmari hadsereg a népirtás szándékával gyilkolta halomra és erőszakolta meg a muszlim kisebbség tagjait.
A dokumentum ezenkívül tovább tépázza Mianmar de facto vezetőjének, Aung Szan Szú Kjínak a hírnevét: a katonai junta évei alatt az egykori Burma „szabadságharcosaként” számontartott, világszerte ünnepelt és tisztelt, Nobel-békedíjjal jutalmazott politikus asszony ugyanis – az ENSZ szerint – engedte, hogy szabadon terjedjen a buddhista többségű országban a muzulmán rohingyák elleni gyűlöletbeszéd.
A kormányfői szerepet betöltő mianmari államtanácsos adminisztrációja ráadásul a nemzetközi szervezet vádjai szerint megsemmisített olyan iratokat, amelyek bizonyíthatnák a jogsértéseket. Aung Szan Szú Kjít egyébként a jogvédő szervezetek régóta vádolják azzal, hogy szemet hunyt a hontalan muszlim kisebbség lemészárlása felett, noha éppen a demokráciáért és emberi jogokért való erőszakmentes küzdelméért vált világszerte ismertté.
Az ENSZ-jelentés ugyan lehet elégtétel a kisebbség számára, az ügyük azonban ettől egy lépést sem halad előre: a világ vezetői általában mély aggodalmuknak adnak hangot a rohingyákkal szembeni atrocitások hallatán, ugyanakkor egyelőre senki nem sietett a segítségére annak a közel egymillió menekültnek, akik azóta a délkelet-bangladesi Cox’s Bazar körzetben felállított menekülttáborokban várják sorsuk jobbra fordulását.
Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának legfrissebb adatai szerint jelenleg több mint 891 ezren élnek a bangladesi sátortáborokban, arról pedig egyelőre szó sincs, hogy visszatérhetnek otthonaikba. Aung Szan Szú Kjít emiatt is éles bírálatok érték, sokak szerint ugyanis nem megfelelően kezeli a válságos helyzetet, az államtanácsos azonban a dakkai kormányra hárította a felelősséget, mondván: Bangladesnek kell döntenie a menekültek visszatérésének üteméről.
Az ENSZ és más humanitárius szervezetek ezzel szemben úgy gondolják, egyáltalán nincsenek meg a feltételek ahhoz, hogy a rohingyák visszatérjenek otthonaikba: egyesek szerint ehhez évtizedekre lenne szükség, hiszen a többségnek semmije nem maradt Mianmarban, mások pedig még ennél is borúlátóbbak. Banglades mindenesetre mihamarabb szabadulna az általa betolakodóknak tartott kisebbségtől.
Facebookon terjedő gyűlölet
A rohingyák elleni visszaéléseket kivizsgáló ENSZ- jelentés a Facebookot is felelőssé teszi a hontalan kisebbség elleni gyűlölködés és atrocitások miatt, ugyanis a nemzetközi szervezet szerint a közösségi médium nem tiltotta le elég gyorsan az ebbe a hadjáratba illeszkedő bejegyzéseket. A Facebook viszont gyorsan reagált a jelentésre, és azt írta: „gyűlöletkeltő és félretájékoztató voltuk miatt” eltávolítja 18 mianmari tisztségviselő és szervezet profilját, valamint 52 oldalt a médiumról. A Facebook törölte Min Aung Hlaing hadseregparancsnok oldalát is. Az említett oldalakat 12 millió ember követte.