A „sokszínűség” jegyében tette meg legújabb karrierajánlatát a brit rendőrség. Új jelentkezők számára indítanak képzést, a korrektség és az egyenlő bánásmód jegyében, viszont abból a bizonyos sok színből, amelyből összeáll a majdani rendőrségi gépezet, mintha egy hiányozna. Igaz nem írják bele ebbe a toborzási felhívásba, hogy fehér, angolszász férfiak jelentkezését nem várják, de mégis. Mert, hogy nőket és színes bőrűeket várnak.
Látva a hirdetést, azt kommentálva a hivatalos bejegyzés alatt, azért a fehér bőrű férfiak egyikében-másikában csak felment a pumpa. Fel is tették ezzel kapcsolatos ironikus kérdéseiket… Ne is hagyjuk ennyiben. Kérdezzük meg, felvállalva a politikailag korrekt kritikusok haragját, nem lehet, hogy a rátermettségnek, a tehetségnek, az alkalmasságnak kellene olyan kritériumnak lenni, amely alkalmassá, vagy alkalmatlanná tesz egy embert (még a) a brit rendőri szolgálatra (is)? Biztos, hogy a bőrszín és a nem a megfelelő kiemelt kritérium?
De engedjük szabadon fantáziánkat, játsszunk el a gondolattal, mi történne akkor, ha bárhol Európában egy olyan hirdetés látna napvilágot, amelyben a munkáltató – pláne ha állami – csak a férfi jelentkezőket buzdítaná, arra meg már gondolni sem merünk, micsoda észveszejtő sipákolás érkezne antirasszista jogvédők és hozzájuk hasonló „függetlenek” részéről, ha a hirdetés végén – akár apró betűkkel – oda lenne biggyesztve a rövid mondat, afféle lábjegyzetként: előnyt jelent, ha a jelentkező fehér.
Bizonyára feltennék – persze joggal – a politikailag korrekt kérdést azok a bizonyos kérdésfeltevők, hogy bezzeg a nem fehér és/vagy nem férfiak nem lennének-e alkalmasak adott rendőrségi munka elvégzésére? És valószínűleg megnyílna a hirdető alatt a föld, kérhetne százszor is bocsánatot a megbántottaktól, mehetne hirdetésével együtt nem csak a süllyesztőbe, de a bíróságra is.
De hol vannak most azok a kérdésfeltevők?