Dél-Amerikában szinte mindenkinek van története korrupt politikusról, aki a közelben vásárolt fel egy számára fontos intézményt, iskolát, földet vagy éppen erdőt. Mindenki a saját bőrén tapasztalta, hogy az állami oktatás színvonala aggodalomra ad okot, az infrastruktúra akadozik, a rendőrséggel és a környék bűnbandáival pedig célravezető jóban lenni. A dél-amerikai kontinens lakosai érzik azt is, hogy az egyébként irigyelt Egyesült Államok kizsákmányolja a déli szomszédokat, hogy a keményen ledolgozott tizenhat órák a külföldi nagyvállalatokat gazdagítják.
Mindezek után nem meglepő, hogy sokakban felcsillan a remény, amikor egy politikus így szól: „Veletek vagyok, értetek, segítek!” Márpedig ez a dél-amerikai politikától egyáltalán nem idegen. A populizmusnak nevezett politikai logika itt évtizedes múltra tekint vissza. „Kedves barátom: adj meg mindent a népnek, különösen pedig a munkásoknak, ami csak lehetséges” – írta jó tanácsként több mint fél évszázaddal ezelőtt chilei kollégájának az argentin populizmus atyja, Juan Perón. Hozzátette: „Amikor úgy tűnik számodra, hogy már túl sokat adtál, adjál még többet.”
Napjainkban a nyugati demokráciákban felemelkedő „jobboldali populizmusnak”, a trumpizmusnak nevezett jelenség nyomán sokan Dél-Amerikában is ennek megjelenését vizionálják. Persze ahogy két ember sem lehet egyforma, két ország vagy két régió esetében ez még kevésbé lehetséges. A tömegek támogatására építő politikai logika itt egészen másként fest, mint a világ más tájain, az azonban tény, hogy újra felütötte fejét Dél-Amerikában.
A régió két legnépesebb országában, Mexikóban és Brazíliában is választást tartottak az idén. Mexikóban egy alacsony, ezüsthajú, szociális juttatásokat, melegjogokat, biztonságot és a drogháború végét ígérő veterán politikus, az AMLO-ként ismert Andrés Manuel López Obrador szakította meg az évtizedek óta tartó jobboldali kormányzást.
Brazíliában ezzel szemben, ahol a lakosságban főként a botrányosan kiterjedt korrupció, a vészes közbiztonsági helyzet és a venezuelai bevándorlás miatt pattant el valami, a szélsőjobboldalinak és homofóbnak titulált, trumpistaként számontartott Jair Bolsonaro nyerte meg a választást. Bár a két győzelmet arató politikus teljesen ellentétes ideológiát vall, az üzenet ugyanaz: rendet teszek az országban, leszámolok az eddigi elit gaztetteivel, és felemellek titeket.
Pedig az utóbbi években úgy tűnt, Dél-Amerikában leáldozott a 2000-es évekig népszerű baloldali „populizmusnak”. Argentínában 2010-ben életét vesztette Néstor Kirchner, a hatalmat átvevő felesége, Cristina pedig 2015-ben lépett vissza a korrupciós botrányok miatt. A bolivári forradalom atyja, Hugo Chávez venezuelai vezető 2013-ban hunyt el, utódja, Nicolás Maduro kezében pedig darabjaira hullott a kontinens más országaiban irigyelt jólét. Rafael Correa ecuadori és Evo Morales bolíviai elnök saját maga is szemtanúja lehetett népszerűségvesztésének, bár utóbbi ma is húzza a kokatermelő ország nyikorgó kerekű szekerét.
Elemzők szerint mindez azért következett be, mert a baloldali „populisták” két kézzel szórták a pénzt a nép szociális juttatásaira. Ehhez persze hozzájárult az exporttermékek keresletének és az olajárnak az esése is, de tény, hogy az utóbbi években újra a neoliberális ideológia aratott győzelmeket. Brazíliában megbuktatták Dilma Rousseff baloldali elnök asszonyt, Argentína megválasztotta Mauricio Macri befolyásos üzletembert, Ecuador és Chile is jobbra tolódott, és újra előtérbe került az állami kiadások megvágása és a külföldi befektetők beengedése. Az új vezetők a jobboldalt, a fehér elitet és az USA- és piacbarát vezetést jelentették a kontinensen. – Eladják az országot – sóhajtottak a dél-amerikaiak, és mivel a pénztárcájuk tényleg nem vastagodott, a rendszerellenesek bejegyzéseit kezdték lájkolgatni a közösségi oldalakon.
Bár a nemzetközi sajtóban aggódnak Brazília és Mexikó jövőjével kapcsolatban, a lakosság valójában csak a saját, legégetőbb problémáira reagált az idei elnökválasztásokkal. A kérdés persze, hogy az új vezetők mennyire tartják be az ígéreteiket, és hogyan tudnak majd demokratikusan kormányozni, ha a gazdasági elit támogatását nem élvezik. Sokat elmond majd az is, hogy mit hoznak a 2019-es argentin, bolíviai és uruguayi választások.