A szaúdiak felháborodását egy nyilatkozat váltotta ki, amelyben a katari emír „iszlám erőközpontnak” nevezte Iránt, amely stabilizálja a térséget. Emellett megkérdőjelezte Donald Trump amerikai elnök Teheránnal kapcsolatos politikáját, dicsérte a Hamász palesztin mozgalmat, és kilátásba helyezte, hogy visszahívják a régió több államából a nagyköveteket. Ez fordított esetben 2014-ben már megtörtént, akkor Szaúd-Arábia kérésére az Egyesült Arab Emírségek és Bahrein is visszahívta dohai nagykövetét, hogy így tiltakozzon az ellen, hogy Katar beleavatkozik a belügyeikbe. A szaúdiak a katari emír szavainak elhangzása után azonnal blokkolták a katari televízióadások elérését a királyságban. Katar és Szaúd-Arábia ugyanis hiába állnak közel egymáshoz, politikai szempontból más úton haladnak. A térség nagyhatalmaként Rijád roppant szoros kapcsolatot tart fenn az Egyesült Államokkal, a múlt héten ott járt Trump arra kérte vendéglátóit, hogy alkossanak egységes tömböt Iránnal szemben. Ez a tömb azonban nem feltétlenül jöhet létre, többek között épp Katar különutas tevékenysége miatt. Teherán és Rijád szembenállása át- meg átszövi a régiót, a helyi konfliktusok szinte mindig a két gigász szembenállásáig vezethetők vissza.
Bahrein szunnita uralkodóháza síita lakosság felett rendelkezik, ismert a rendkívül szoros kapocs a bahreini király és az Al-Szaúd-ház között, ahogy a síita Irán befolyása a bahreiniekre sem kétséges. A jemeni polgárháború során ugyancsak nyilvánvaló, hogy a húszi lázadók Irán támogatását élvezik, az elnök viszont Szaúd-Arábia védence, ezért is folyik a véres harc évek óta. Szíriában Bassár el-Aszad államfő elmozdítása Rijád régi követelése, míg Irán nem csupán szavakban, de tanácsadók küldésével is segít a szíriai kormánynak legyőzni a lázadókat. Katar ebben a különleges helyzetben játszik kétkulacsos politikát, kiszakadva egy rövid időre a hattagú Öböl-menti Együttműködési Tanács dacszövetségéből, amelynek Rijád szinte korlátlan ura, s el is várja a hűséget. Katar azonban nem feltétlenül hajlandó úgy játszani, hogy Rijádnak kedvezzen, ezért is vette védelmébe korábban az egyiptomi tavaszt követően a Muzulmán Testvériséget, majd gyakorlatilag évek óta a Hamászt, ugyanazon csoport palesztin ágát, amely a Gázai övezetet irányítja, s ahová szinte számolatlanul önti a pénzt, természetesen Izrael tudtával és jóváhagyásával.
Könnyen lehet egyébként, hogy a szóban forgó ős valóban rokonságban áll a jelenlegi katari emírrel, a XVIII. században ugyanis az Arab-félszigeten nem voltak országhatárok, törzsi társadalom volt, a ma ismert államok csak annak köszönhetik létüket, hogy a britek olajat találtak az Arab-öböl mentén. Katar uralkodóháza így rokonságban áll a többi házzal, ám ebben az esetben az érzelmek már nem igazán erősek az unokatestvérek között.