Az Európai Bizottság (EB) előterjesztette javaslatát az euróövezet megreformálásáról, a próbálkozásnak azonban nagyobb lehet a tiszta politikai vetülete, mint gazdaságpolitikai jelentősége. A javaslatcsomagot Jean-Claude Juncker EB-elnök az Európai Tanács jövő heti csúcstalálkozóján bocsátja vitára.
Sokan ugyanakkor kétségbe vonják, hogy a német kormányalakítási huzavona közepette a tanácskozás résztvevői olyan sok időt szentelnének az eurózóna reformjának. Juncker mindazonáltal meg akarja ragadni az alkalmat, hogy az unió állapotáról szeptemberben elhangzott beszédében körvonalazott elképzeléseit előtérbe helyezze, s ezzel is megpróbálja befolyásolni a pénzügyi unióról eltérő nézeteket valló Franciaországot és Németországot.
– Senki sem érti igazán, hogy a bizottság miért csinálja ezt, teljesen haszontalan – jegyezte meg egy magas rangú európai kormányhivatalnok, hozzátéve, az Európai Tanácsnak éppen elég dolga lesz jövő héten a brexittel.
Juncker javaslatcsomagja lényegében nagyobb ívű Emmanuel Macron francia államfő elképzelésénél, amely csak az euróövezetben vezetné be a közös költségvetést és alkalmazna közös pénzügyminisztert. Az EB-elnök ezzel szemben az egész EU-ra kiterjesztené a közös büdzsét, a pénzügyek fő vezetőjének pedig több sapkája is lenne: európai biztos, az euróövezet pénzügyminisztereit tömörítő eurócsoport elnöke és az eurózóna pénzügyminisztere.
Ilyenformán az euróövezet csak egy pluszfiók lenne a 27 rekeszes nagy pénzes ládában. A gazdasági és monetáris unió elmélyítését szolgálná az a javaslat is, amely szerint az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) – az EU „segélykasszája” – átalakításával létrehoznák az Európai Valutaalapot (EMF).
Az ötlet ugyan Berlintől származik, ám amíg a németek az ESM-et erős és független intézménnyé fejlesztenék s olyan jogokat delegálnának hozzá az EB-től, mint például a tagállamok gazdaságpolitikájának a monitorozása, addig Juncker szigorúan a bizottság felügyelete alatt tartaná az új pénzintézetet.
Ráadásul, ellentétben a franciák kívánságával, Juncker azt akarja, hogy az EMF-et ugyanazon elvek szerint kormányozzák, mint az ESM-et, azaz a döntések egyhangúan szülessenek.
Megfigyelők szerint azonban az EB javaslatai csak a tárgyalások kiindulópontját képezhetik, ha és amikor az euróövezet kormányai komolyan kezdenek beszélni a pénzügyi integráció elmélyítéséről. Diplomaták azt is szóvá tették, hogy míg Macron veretes stílusban sürgette az eurózóna reformját két hónappal ezelőtt a Sorbonne Egyetemen elmondott beszédében, azóta nemigen indult el a tényleges tervezés.