Modernnek számító szovjet mintaváros épült 1970-ben Csernobil város közelében, mindössze három kilométerre a Lenin atomerőműtől. A reaktor dolgozóinak felhúzott településen a kommunizmusban megszokott mederben folyt az élet: volt kórháza, piactere, iskolája, és egy vidámpark is átadás előtt állt.
A fiatal város ötvenezer lakosának átlagéletkora mindössze 25 év volt 1986-ban, amikor április 26-án bekövetkezett az az atomkatasztrófa, amelynek következtében a valaha előfordult legnagyobb ellenőrizetlen radioaktív kibocsátás került a környezetbe. A balesetet az okozta, hogy a biztonsági előírások figyelmen kívül hagyásával tesztelték a rendszert, ami két robbanáshoz vezetett.
A helyszínen 56-an vesztették életüket, de mára négy- és tízezer közöttire becsülik azoknak az embereknek a számát, akik halálát a levegőbe kerülő sugárzó anyagok okozhatták. A szovjet vezetés a balesetet követően is késlekedett: a környező lakosság evakuálásával 36 órát vártak. Pripjaty lakóiért buszhiány miatt az ország más részeiről érkeztek a járművek, amelyek sora 120 kilométer hosszan húzódott a település előtt. A városlakókat úgy tájékoztatták, hogy három nap múlva visszatérhetnek, ezért ne hozzanak nagy csomagokat.
A háziállatokat sem vihették magukkal, mivel az állatok szőre addigra radioaktív porral szennyeződött. A várost kevesebb mint három óra alatt teljesen kiürítették, és így is maradt örökre. A reaktor körüli harminc kilométer sugarú körben lakókat másfél héttel később evakuálták. Egyes források szerint 1986 és 1990 között 90 ezer, 1990 és 2000 között további 72 ezer főt költöztettek ki, nekik ötven kilométerre északra Szlavutics néven hoztak létre új települést.
A tilalmi zónába sokáig nem térhettek vissza az egykor ott élők sem, a rendőrség és a hadsereg felügyelte a veszélyes területet. Mára ez megváltozott: sokkal alacsonyabb a sugárzás, egy napi ott tartózkodás olyan mennyiségnek felel meg, mint egy röntgenvizsgálat hatása. Az üres településeket a Szovjetunió felbomlását követően végigfosztogatták, így az arra járó turisták már csak feldúlt otthonokat láthatnak. A zónán belül csupán 100 nyugdíjas él, saját felelősségükre, de a zóna közeli településeket is főként idősebbek, illetve az erőmű dolgozói lakják. Csernobil város környéke egyébként a baleset előtt világszinten az egyik leginkább termékeny területnek számított.
Ma a környéken lakók támogatást kapnak az államtól, hogy biztonságos élelmiszereket vásárolhassanak. Pripjaty, a híres szellemváros pedig mára a múlt hű lenyomatává vált, hiszen az akkori feliratok, Lenin-motívumok mindenfelé megmaradtak, már ahol a természet nem nőtte be az épületeket. A látványosság miatt évente csaknem tízezer turista látogatja a területet a világ minden tájáról. Az idegenvezetők legtöbbször – illegálisan beszökve a tiltott zónába, végigvezetik őket a szellemvároson – és olyan érdekességeket is láthatnak, mint a Vörös-erdő, amelynek leveleit vörös színűre festette a lehulló radioaktív anyag.
A katasztrófa következményeiről megoszlanak a vélemények. A halálos áldozatok mellett rengetegen betegedtek meg az érintett területeken, főként daganatos megbetegedések, törpenövés, cukorbetegség, leukémia jelent meg az áldozatoknál. Ukrajnában jelenleg 4186 személy kap állandó havi állami támogatást a csernobili katasztrófával összefüggésben szerzett tartós egészségkárosodás miatt, közülük 855-en elhunyt házastársuk után kapnak rokkantsági nyugdíjat.
A sugárhatás két évtized alatt mintegy kétszázezer megbetegedést okozott és hatása máig érezhető – a második generáció körében is – Oroszországban, Ukrajnában és Fehéroroszországban. Az ukrán, a fehérorosz és az orosz vezetésnek a területek megtisztítását illetően is bőven akad munkája a mai napig. Még mindig nem zárult le például az új szarkofág felépítése, amely az 1986-ban ideiglenesen a sugárzás megakadályozására létrehozott betonépítmény helyére kerül majd.
A mára omladozó betonszarkofág fölé tervezett 20 méter magas acélkupolát az eredeti terv szerint már négy éve be kellett volna fejezni, egy múlt heti kormányzati bejelentés szerint idén végre készen lehet. A kormány egyébként próbálja hasznosítani a területet: egyrészt alternatív energia előállítására alkalmas eszközök felállításában, valamint repcetermesztésben gondolkodnak, amelyet bioüzemanyagként használnának fel.