– Az étel azért kerül a vendég asztalára, hogy élvezze, nem pedig azért, hogy számolgatnia kelljen – állítja Scott Rosenberg New York-i vállalkozó, aki meg is szüntette a borravalót az éttermében. A világvárosban egy sor más vendéglátóhely is így tett, mégpedig annak nyomán, hogy New York állam tizenöt dollárra (4100 forintra) akarja emelni a vendéglátóipari szamárlétra legalján álló gyorséttermi dolgozók órabérét. Amerikában másutt, így Seattle-ben vagy Oaklandben is minimálbér-emelés miatt köszöntek el sok helyütt a kedves vendég mellett a borravalójától is, rendszerint áremeléssel ellensúlyozva a forgalomkiesést, a bevételt pedig igazságosabban osztva el a dolgozók között.
Van, ahol az olasz vendéglátásból ismert copertával, azaz terítékdíjjal fedezik a hiányt (vagyis a vendég fix összeget fizet a rendelésén túl azért, hogy „terített asztal” várta), avagy a százalékban meghatározott, de a borravalóval ellentétben automatikusan felszámolt szervizdíjjal. Így tett Rosenberg sikkes manhattani japán étterme, a Sushi Yasuda is, kulturális különbséggel indokolva ezt. Vendégei már 2013-ban szabványüzenettel találkozhattak a számlájukon: „A japán szokásoknak megfelelően a Sushi Yasuda felszolgálóinak munkáját a fizetésük teljes mértékben honorálja. Pénzjutalmat ezért nem fogadunk el. Köszönjük.” A Starbucks kávézóláncot pedig – emlékeztet a téma kapcsán a MarketWatch.com pénzügyi portál – milliókra perelték a baristái, mert nem találták tisztességesnek a borravalók újraelosztását.
Vannak, akik szerint a hálapénz pozitív szerepet tölt be. Len Penzo személyi pénzügyi szakíró például úgy véli, hozzátartozik az amerikai szokásokhoz, és „a megszüntetése felszámol egy egészen megbízható kontrollmechanizmust, amely minimalizálja a kellemetlen éttermi élményt”. Elvégre a pincér abban a reményben dolgozik jól, hogy ezzel pluszpénzhez jut.