A Szovjetunió vezette Varsói Szerződés öt tagállamának hadseregei 1968. augusztus 21-én rohanták le Csehszlovákiát, hogy véget vessenek a „prágai tavaszként” ismert politikai és gazdasági reformfolyamatnak, amelyet Moszkva a korabeli szocialista tábor számára veszélyesnek minősített.
A bevonuló katonaság és a csehszlovák lakosság között számos helyen összetűzésekre került sor. A legvéresebb konfliktus a korabeli Csehszlovák Rádió prágai épületénél játszódott le, ahol 17 civil személy vesztette életét. A megszállást követő hetekben a legújabb kutatások szerint összesen 137 csehszlovák állampolgár halt meg.
„Az eseményekről akkor szabadon tájékoztató rádió a lakossági ellenállás jelképe lett” – jelentette ki Andrej Babis miniszterelnök, akinek beszédét a téren gyakorlatilag nem lehetett hallani. A néhány száz résztvevő jelentős része ugyanis a kormányfő beszéde alatt zajongott, fütyült, piros lapot mutatott fel és Babis elleni jelszavakat skandált.
„Szégyen”, „Szemétkosárba Babissal” – ilyen és ehhez hasonló szlogeneket kiabáltak a tüntetők. A kormányfő rövid beszédét a biztonsági emberektől körülvéve mondta el. Babis hangsúlyozta: Csehországban ma nincs veszélyben a demokrácia, mindenki szabadon írhat, beszélhet, alakíthat pártot vagy választhat pártot.
A cseh közvélemény egy része szemére veti Babisnak, hogy a múltban állítólag együttműködött a kommunista állambiztonsággal, és a közelmúltban visszaélt az európai uniós támogatásokkal, amiért jelenleg büntetőeljárás folyik ellene. Babis a vádakat tagadja, s azt állítja, hogy politikai támadásokról van szó.
Hasonló módon zavarták meg a résztvevők Radek Vondrácek, a képviselőház elnökének beszédét is. Vondrácek a parlamentben a Babis vezette kormányzó ANO mozgalom tagja. A rendezők ismételt felszólítására, hogy megemlékezésről, és nem tüntetésről van szó, a tömeg nem reagált.
Milan Stech, a szenátus elnöke beszédében emlékeztetett: 1968-ban a reformpolitikának és a reformpolitikusoknak igazi tömegtámogatása volt. Stech felhívta a figyelmet a szabad sajtó, különösen a közmédia szerepének a fontosságára a társadalom életében. Szerinte ez most is érvényes, hiszen a kereskedelmi sajtónak, eltérően a közmédiától, nem feladata az objektív tájékoztatás. „A szabad és objektív tájékoztatás a közmédia számára természetes követelmény. A Cseh Rádió, a Cseh Televízió és a CTK diszkreditációjára irányuló kísérletek ezért teljességgel elfogadhatatlanok” – szögezte le a szociáldemokrata politikus.
A megemlékezés végén felavatták a prágai rádiónál életüket vesztett személyek új emléktábláját.
Csehországban kedden országszerte számos megemlékezést tartanak az 1968 augusztusi eseményekkel kapcsolatban. A rendezvénysorozat kedden este a prágai Vencel téren nagyszabású ünnepi koncerttel zárul.
„Nem felejtünk – Tiltakozunk” jelszó alatt már hétfőn este néhány százan tüntettek az orosz nagykövetség prágai épülete előtt.
Kiállításokkal emlékezik meg a prágai cseh Nemzeti Galéria 1968-ról
Nagyszabású kiállításokkal emlékezik meg a prágai cseh Nemzeti Galéria az 1968-as csehszlovák reformkísérletről, amelyet a Szovjetunió vezette Varsói Szerződés öt tagállama hadseregeinek tankjai törtek le augusztusban, illetve Csehszlovákia 1918-as megalakulásáról.
A prágai Kiállítási Palotában kedden este megnyíló három kiállítás közül kettő – Josef Koudelka fotói és Jirí Petrbok festményei – Csehszlovákia 1968 augusztusi megszállásához kötődik, míg a harmadik, Capek szőnyegének titka címmel az állam megalakulásának centenáriumához.
„A prágai tavasz megmutatta, hogy vannak pillanatok, amikor az egész társadalom képes összefogni. Az események a szabadság iránti alulról jött igényt mutatták. A tankok pedig azt mutatták meg, hogy a szabadság nincs ingyen, de harcolni kell érte” – jelentette ki Jirí Fajt újságírók előtt.Az 1968-as invázió elnevezésű fotókiállítást Josef Koudelka világhírű fényképész ötven éve augusztusban készített felvételeivel január végéig láthatják az érdeklődők. A fotókat a szakma a 2. világháború után készített legjobb képriportok közé sorolja. A kiállítás hátterét korabeli tankok, repülőgépek zúgása, az akkori cseh rádió felvételei és az időközönként felhangzó csehszlovák himnusz teszik élvezetesebbé.
„A fotókon azok dokumentáris jellegét tartom a legfontosabbnak. Nem az a fontos, ki az orosz, vagy a cseh, hanem az, hogy az egyiknek van fegyvere, a másiknak pedig nincs” – magyarázta korábban Josef Koudelka.
Tematikailag Jirí Petrbok festményei vannak a legközelebb a fényképkiállításhoz. Az 1968-hoz kapcsolódó Égő szív című festményciklus képeit a hazaszeretet köti össze. „Azért festek, hogy ne kelljen beszélnem. Úgy vélem, már minden el volt mondva” – jelentette ki a festőművész.
A harmadik nagy érdeklődésre számító kiállítás egy 16. századbeli perzsa szőnyeget mutat be. Ez a szőnyeg Karel Capeknak egy elbeszélés megírásához adott ihletet. Capek állítólag nagyon igyekezett, hogy megszerezze az értékes szőnyeget, de nem sikerült neki. A szőnyeget később a prágai Nemzeti Galéria vette meg. Az intézmény ezzel a kiállítással nyitja meg a Csehszlovákiai megalakulásának centenáriumához kapcsolódó rendezvénysorozatát.