Az Európai Bizottság (EB) javaslatot tett a Japánnal, illetve Szingapúrral létrejött uniós szabadkereskedelmi egyezmények aláírására. – Ma előrelépést teszünk a két legszorosabb ázsiai partnerünkkel, Japánnal és Szingapúrral létrejött megállapodások megkötéséhez. Ezen szerződések hatása messze túlmutat saját érdekeinken; egyértelmű üzenetet küldünk arról, hogy közösen lépünk fel a protekcionizmussal szemben, a multilateralizmus védelmében – hangsúlyozta Jean-Claude Juncker, a brüsszeli testület elnöke.
Az EB ezzel az uniós tagállami kormányokat tömörítő tanács elé terjesztette a két egyezményt, a jóváhagyást követően pedig megküldi majd az Európai Parlamentnek.
Japán és az az EU együttesen a világgazdaság csaknem harminc százalékát adják, részesedésük a világkereskedelem teljes forgalmából megközelíti a negyven százalékot. Japán az Európai Unió hatodik legnagyobb exportpiaca, a japán kivitelnek pedig a harmadik legfontosabb célpontja az EU. A szerződés jobban megnyitja a japán piacot az uniós mezőgazdasági export előtt, ahogy számos más ágazatban is bővíti a kiviteli lehetőségeket. Az egyezmény jóvoltából az európai termelők évi mintegy egymilliárd euró exportvámot takaríthatnak meg.
Az EU-nak a Délkelet-ázsiai Országok Szövetségén (ASEAN) belül messze Szingapúr a legfontosabb partnere: kétoldalú kereskedelmük értéke közel 98 milliárd euró volt 2017-ben, a bilaterális befektetések értéke pedig 256 milliárd dollárra rúgott 2016-ban. Az országot legkevesebb tízezer ott bejegyzett uniós vállalkozás használja csomópontként a térség kiszolgálásához.
Ezen egyezményeket két részre bontották annak elkerülése érdekében, hogy megismétlődjön az EU–Kanada szabadkereskedelmi szerződés 2016-os ratifikálásakor fellépő helyzet, amikor a folyamat majdnem meghiúsult a belgiumi Vallónia tartomány ellenállása miatt.
Az Európai Bíróság egy ítélete szerint az uniós kereskedelmi szerződések rendelkezéseinek túlnyomó többsége az EU kizárólagos hatáskörébe tartozik, ezekhez elég a tagállamok kormányait tömörítői tanács és az Európai Parlament jóváhagyása. A nemzeti és regionális parlamentek ratifikálása csak azon pontokhoz szükséges, amelyek a külföldi beruházásokra, illetve a befektetők és az államok közti vitarendezésre vonatkoznak.