A hatóságok azt feltételezik, hogy az al-Sabaab iszlamista csoport követte el a támadást a forgalmas helyszínen, írta az MTI. A szélsőséges csoport fegyveresei hétfőn végeztek a dubaji kormány kezében lévő P&O Ports logisztikai és szállítmányozási vállalat egyik helyi vezetőjével is Puntföld térségében – közölte egy kormányzati tisztségviselő. Paul Anthony Formosát két, halásznak álcázott fegyveres többször fejbe lőtte.
Az al-Sabaab többször követett el véres merényletet Szomáliában a kormányerők és más célpontok ellen. A csoport célja a Nyugat támogatását élvező kormány megdöntése és az iszlám törvénykezés bevezetése.
Erre korábban többször is kísérletet tett, és sikerrel is járt. Az al-Sabaab volt az Iszlám Törvényszékek Uniójának (ICU) fegyveres szárnya, amely 2006-ig Szomália déli részét, egyben a fővárost, Mogadishut is elfoglalta, s a hivatalos szomáliai kormánycsapatok csak etiópiai katonák segítségével tudták kiűzni őket a legtöbb területről. Tökéletesen soha nem sikerült megtisztítani a sok részre szakadt országot, a déli partvidéken számos területen ma is az al-Sabaab az úr.
A szinte meghatározhatatlan számú, kisebb-nagyobb entitásra szakadt országban a hatalmat 2012-ig az átmeneti szövetségi kormányzat (TFG) tartotta – névleg – a kezében, amelyet az ENSZ, az Afrikai Unió és az Egyesült Államok is támogatott, de sokkal fontosabb volt a térség erőközpontja, Etiópia részvétele, ahol egyébként az Afrikai Unió is székel.
Ennek megfelelően a konfliktusban Addisz-Abeba állandó ellenfele, Eritrea is szerepet játszott, mégpedig az al-Sabaab oldalán. A tapasztalat azt mutatta, hogy a lakosság pontosan ugyanolyan rosszul élt a TFG irányítása alatt, mint az al-Sabaab vezetésével, a folyamatos háborúskodásból viszont igyekezett kimaradni az önmagát függetlenítő északi országrész.
Puntföld függetlenségét ugyan senki sem ismeri el, ám sokat jelent, hogy van olaja, amelyet kínai segítséggel tudnak kitermelni, cserébe a kínaiak utat építenek, valamint felújítják a galkayói Abdullahi Yusuf repülőteret.
Az északi Szomáliföld még szomszédjánál is jobb gazdasági és politikai helyzetben van, az egész szomáliai polgárháborúból kimaradt, mivel még 1991-ben kikiáltotta függetlenségét.
A fővárost, Hargeisát turistáknak is ajánlják, a szomszédos Dzsibutiban állomásozó nyugati és kínai katonák miatt, valamint saját hadseregének köszönhetően biztonsági problémái sincsenek, de ott is találtak olajat, amelyet egy török cég termel ki. Szomáliföldet ugyan senki se ismeri el, így nemzetközi támogatást is nehezen tud kapni, de nagy segítség Etiópiának, amely hatalmas területe és lakossága ellenére folyamatosan szenved tengeri kijárat nélkül. Egykor Eritrea volt a kulcs a tengerhez, ma pedig – többek között – Szomáliföld.
Ez még akkor is igaz, ha Etiópia és Eritrea fél évszázados háborút követően nemrég letette a fegyvert, így elméletileg Szomáliában is könnyebb lehet békét teremteni, ha a túl hatalmas szomszédoknak kevesebb érdekük fűződik a háborúhoz.
Szomália jelenleg papíron hat állam szövetségét jelenti, a gyakorlatban viszont Mogadishun kívül szinte az összes terület kisebb-nagyobb önkormányzatot élvez, igaz, a folyamatos háború miatt nem tud kialakulni elfogadható élet.
Szomália viszont szinte egyedülálló Fekete-Afrikában abból a szempontból, hogy népessége szinte teljesen homogén, a közel 15 millió lakó 85 százaléka szomáli, így a sok államkezdeményt és autonóm közösséget voltaképp ugyanaz a nép lakja.