A világ első programozója Ada Lovelace volt, aki 1843-ban leírta a szoftver algoritmusát. Példáját több úttörő matematikus hölgy követte, a második világháború és a hadiipari fejlődés pedig kifejezetten pozitívan befolyásolta a női alkalmazottak számát. Az űrkorszak kezdetén a szoftverprogramozás egyfajta titkárnői munkának számított, ám hamarosan a férfiak is elkezdtek érdeklődni a terület iránt, így a nyolcvanas években már kifejezetten fiús játékként árulták a korai Commodore 64-eseket vagy az Apple II-ket.
A trenden az elmúlt évek robotikát népszerűsítő játékai sem tudtak változtatni, mára 18 százalék alá csökkent a női informatikushallgatók aránya Amerikában. Európában némileg jobb a helyzet, itt az EIT Digital felmérése szerint harminc százalék körül mozog a női hallgatók aránya, Magyarországon azonban kiemelkedően sokan jelentkeznek mesterképzésre: az ELTE-n és a BME-n több mint negyven százalék a női hallgató.
Willem Jonker, az EIT Digital vezetője szerint érthetetlen, hogy nagy átlagban miért tekintjük férfiszakmának a számítástechnikát, hiszen a nők ugyanúgy használják az okostelefont, mint a férfiak, és például az orvostechnológiai vagy az okosvárosi megoldások kifejezetten vonzzák a női munkaerőt.
– Amikor elmondtam a barátoknak, rokonoknak, hogy informatikát tanulok az egyetemen, mindenki döbbenten reagált – emlékezett vissza Mórocz Orsolya, aki ma az egyik multinacionális cég programozója.
– A köztudat az informatikát valamilyen titokzatos dolognak tekinti, amelyet csak a zsenik érthetnek, ezért a szülők nem is bátorítják a lányaikat, hogy próbálkozzanak a programozás megtanulásával. Pedig mindössze speciális gondolkodásmódról és logikai érzékről van szó – tette hozzá. Éppen ez utóbbit hiányolta a Google egyik korábbi fejlesztője, James Damore. Szerinte a nők „biológiai okok miatt” nem alkalmasak az informatikai munkára.
Damore 2017-ben tízoldalas belső dokumentumban fejtegette, hogy a nők neurotikusabbak, kevésbé tűrik a stresszt, mint a férfiak, és kevésbé érdekli őket a szisztematikus programozás. Az eset után a Google elbocsátotta a fejlesztőt. Szintén tavaly perelte be a Tesla egyik alkalmazottja a céget nemi diszkrimináció, alacsonyabb fizetés és teljesíthetetlen feltételek miatt.
– Szigorú előírásaink vannak a zaklatási ügyekre, de szerencsére nem jutott el hozzánk semmilyen panasz a hölgy kollégák részéről – mondta el az egyik vezető informatikai vállalat hazai leányvállalatának HR-ese.
– Igaz ugyanakkor, hogy mindössze öt-tíz százalék között mozog a női kollégák aránya a komoly programozói munkakörökben. Az olyan kiegészítő feladatokat, mint a pénzügyi terület, az asszisztencia vagy akár a humánerőforrás azonban többségében női kollégák látják el. A cég pedig ki nem mondott kvóták alapján folyamatosan monitorozza a nemi arányszámokat – hangsúlyozta.
Norvégiában jogszabály biztosítja, hogy a nők aránya legalább negyven százalék legyen a cégek vezetőségében. Szakértők azonban úgy gondolják, hogy a törvényi szabályozás nem igazán hatékony, inkább a cégeknek kell felismerniük, hogy a csapatok hatékony működését az eltérő nembeli és korbeli összetétel pozitívan befolyásolja. A sokszínűség segíti a kreatív gondolkodást és az üzleti szituációk komplex megoldását.
A HR-es szakma szerint a közgondolkozás megváltozására lenne szükség, ám ez nagyon hosszú folyamat. Magyarországon az egyik segítő kezdeményezés a lányok napja, amelynek során a nemzetközi cégek középiskolás lányokat hívnak meg, mesélnek nekik az informatikus szakma szépségeiről, és játékos feladatokon keresztül mutatják be a programozást. A másik lehetőség az informatikai és mérnöki diplomával rendelkező nők anyagi segítése vagy kifejezetten a női informatikai vállalkozók támogatása. Ez utóbbiból a legsikeresebb a Women in Tech, amely mögött a világ vezető IT-konferenciája, a Web Summit és a vele szerződésben lévő cégek állnak.
Jellemző az eltérő bánásmódra, hogy 2016-ban az Egyesült Államokban a férfi vállalkozók több mint 58 milliárd dollár kockázati tőkét kaptak, míg a nők másfél milliárdot. Egy svéd kutatás szerint míg a férfi vállalkozókat az alapkezelők „fiatalnak és ígéretesnek” írják le, addig a nőket „fiatalnak és tapasztalatlannak”. Ez azonban nem megengedhető egy olyan iparágban, amely csak Európában 900 ezer betöltetlen álláshellyel számol 2020-ra.