A problémát a szaúdi hagyományok jelentik. Szaúd-Arábiában nem büntető és polgári törvénykönyvek alapján működik az igazságszolgáltatás, hanem a saríát követik, az uralkodó pedig királyi rendeletekkel irányítja az országot. Nem tilos koncerteket tartani, de nem is támogatják a hatóságok a nagyszabású, de nem az iszlámhoz köthető rendezvényeket.
Nincsenek színházak és mozik, az egymásnak ismeretlen nők és a férfiak közötti kapcsolatot pedig a lehető legkisebbre csökkentik a kulturális hagyományok miatt. Csakhogy a harmincmilliós szaúdi társadalom mintegy fele 25 év alatti, akik számára a konzervatív vallásfelfogás nem jelent olyan sokat, mint az idősebb nemzedéknek, igaz, nem is a fiatalok vezetik az országot. Ezért jelent újdonságot Mohammad bin Szalman herceg megjelenése, aki Szalman király fia és valószínű utóda a trónon. Az uralkodó 82 éves, míg Mohammad herceg mindössze 32, így volt lehetséges, hogy a soha nem látott reformok elkezdődjenek Szaúd-Arábiában.
Hasonló kezdeményezések mindig voltak, de a társadalmi berendezkedések miatt minden király óvatosan bánt a modernizálással. A keményvonalas, nagyon konzervatív körök ódzkodtak az összes újítástól, így például a rádió bevezetését is úgy tudta csak indokolni AbdulAziz Al-Szaúd király, az államalapító uralkodó, hogy az alkalmas a Korán recitálásának közvetítésére, nem csupán erkölcstelenségek sugárzására, mint azt gyanították a sivatagi harcosok. A televízió-adás megindítását heves tiltakozások kísérték, mivel a szalafita jogtudósok úgy érezték, erkölcstelen és iszlámellenes az emberi alakok közvetítése a technika segítségével. 1966-ban egy csoport meg is támadta az első rijádi tévéstúdiót, az akciót a rendőrök visszaverték, de meghalt egy támadó, Hálid bin Muszaid bin Abdul-Aziz Al-Szaúd, aki – mint nevéből is kitűnik – királyi herceg volt.
Hálid apja az uralkodó, Fejszál király féltestvére volt, anyja viszont a Szaúd-ház régi riválisából, a Rasídi klánból származott. Hálid halálát követően öccse, Fejszál kilenc évet várt, mire alkalma nyílt bosszúját beteljesíteni. A király gyűlést tartott a rijádi palotában, ahol örömmel ismerte fel unokaöccsét. Ő a hagyományos köszöntést követően kétszer fejbe lőtte a királyt, aki utolsó erejével arra utasította a hatóságokat, hogy ne végezzék ki a gyilkost, majd a kórházba szállítást követően meghalt. A gyilkosságot az akkor már működő szaúdi televízió felvette. A gyilkost a király akarata ellenére egy bíróság bűnösnek találta, és ki is végezték. A királygyilkosság indítékai valójában ma is ismeretlenek.