Ne higgyük azt, hogy a világ vezető posztjáért folytatott versenyfutás nemes, tisztességes, becsületes és tiszta rivalizálásban dől el! Talán csak a mesében van ez így, de a való életben nem. Jelenleg előttünk zajlik az Egyesült Államok és Kína távfutása a világ ura címért. Most még Amerika vezet, ám minden bizonnyal Kína lesz a befutó. Az viszont nem mindegy, hogy mikor történik meg az élen a váltás. Vajon Washington minden erejét összeszedve meg tudja őrizni húsz, ötven, esetleg száz évig vezető helyét a világhatalmak versenyében?
Ehhez pedig kellenek a hírszerzők, a beépült emberek, akik hazafiságtól hajtva vagy éppen nem kevés pénzért tájékoztatják megbízóikat a másik gazdasági, technológiai, katonai fejlesztéseiről. Képzeljük el, hogy egy minket különösképpen érdeklő államból nem jön semmiféle felhasználható jelentés! Ez az ország a világon a legnépesebb, évtizedeken keresztül bámulatra méltó gazdasági eredményeket ért el, minden területen ott liheg a nyakunkban, és ráadásul még politikai berendezkedésével sem rokonszenvezünk. S erről az országról, Kínáról a hivatalos megnyilatkozásokon kívül gyakorlatilag semmit sem tudunk. „Ebben a tragédia nemcsak az
– nyilatkozta még fél évvel ezelőtt egy volt amerikai hírszerző –, hogy az Egyesült Államok hatalmas veszteségeket volt kénytelen elszenvedni, gondolok itt egy új kémhálózat kiépítésére, ami nem megy egyik napról a másikra, különösen Kínában nem, hanem az, hogy fogalmuk sincs, hol keressék az árulót.”
Toborzó Langley-ben
Ebben talán már előreléptek. Január 15-én az FBI, a Szövetségi Nyomozó Iroda munkatársai a New York-i John F. Kennedy repülőtérre Hongkongból érkező járat utasát, az 53 éves Jerry Chun Shing Lee-t, volt CIA-ügynököt letartóztatták. Egyelőre a vád ellene: a nemzetbiztonságot érintő dokumentumok birtoklása, amely önmagában maximum tíz év börtönnel büntetendő.
A bizalmas anyagok feljegyzéseket tartalmaztak a Kínában tevékenykedő ügynökök nevéről – köztük számos lebukottról –, titkos telefonszámáról, a veszély esetén használandó búvóhelyek címéről. A két kis noteszben feljegyzés is volt néhány beszélgetésről, amelyeket a többnyire lebukott ügynökök folytattak. De mi itt a bökkenő? Az, hogy az amerikai hírszerzés már 2012-től ezekről tudomással bírt, és még öt évig hagyta Lee-t háborítatlanul tevékenykedni.
Térjünk vissza kicsit Jerry Lee pályájára!
A bevándorlók gyermekeként amerikai állampolgárságot elnyert kínait 1994-ben vették fel a CIA-hoz. Itt ügynökök felkészítésével foglalkozott, de 2007-ben úgy érezte, hogy nem megfelelően halad a karrierjében, ezért kilépett a szervezetből. Langley-ben nem is aktatologató volt, hanem változatos szerepkörökben tevékenykedett, az ő feladata volt a leendő kémek toborzása, majd a kiképzésükben való részvétel. Ám annyira zokon vette, hogy nem az általa kívánt sebességgel haladt a ranglétrán, hogy családjával el is költözött az Egyesült Államokból, Hongkongban telepedett le.
Itt visszaváltoztatta nevét a kínai írásmódra, Csen Cseng Lire, és elhelyezkedett a Japan Tobacco International cég biztonsági részlegén. A dohánycsempészet és -hamisítás utáni nyomozást bízták rá. Ám két év után elbocsátották, mert gyanú merült fel, hogy összejátszik a csempészekkel és a pekingi hatóságokkal is. Ezt követően Hongkongban magánnyomozó-irodát nyitott, majd ugyanitt 2013–15 között az Estée Lauder kozmetikai cégnél, aztán a Christie’s árverési vállalatnál lett biztonsági vezető.
A CIA-nál 2010 tájékán megszólalt a riasztócsengő: a Kínában dolgozó ügynökei sorban tűntek el, vagy letartóztatták őket. Az elmúlt évtizedben mintegy húszan buktak le. A kínaiak a kémek felét kivégezték, fele pedig valószínűleg élete végéig börtönben fog ülni. Amerikának ilyen mértékű veszteséget a ’90-es évek elején Aldrich Ames (CIA), majd a 2000-es években Robert Hanssen (FBI) árulása következtében kellett elszenvednie. Őket a szovjetek, majd az oroszok állították át a maguk oldalára, anyagi előnyökért százával buktatták le az orosz földön dolgozó amerikai ügynököket. Mindkettőt életfogytiglanra ítélték.
Vagy a kínai kémelhárítás működik ilyen hatékonyan, esetleg olyan fejlett lehallgatási technológiával rendelkeznek, amelyről az amerikaiak még nem is hallottak, vagy vakond, azaz áruló van a CIA soraiban – fogalmazódott meg az ügynökség vezetőiben. Felforgatták a pekingi nagykövetséget, nem találtak semmilyen értékelhető nyomot. Ellenőrizni kezdték a jelenlegi, majd a volt CIA-alkalmazásban állókat, akiknek valamilyen kapcsolatuk volt a lebukott kínai ügynökökkel, így jutottak el Jerry Lee-hez. Őt 2012-ben ügyes trükkel csábították az Egyesült Államok területére.
Felvetették neki, hogy külső tanácsadóként dolgozhatna a CIA-nak. Hát persze hogy érdekelte a munka! Közben azonban az FBI nyomozói átkutatták a Hawaii szigetén és Virginia államban lévő szállodai szobákat, ahol Lee megszállt. Mindkét helyen rábukkantak egy-egy kis noteszra. Miért nem tartóztatta le azonnal az FBI? Jerry pedig miért hordta magánál a füzetecskéket, amelyekről tudta, hogy csupán birtoklásukkal is bűncselekményt követ el?
Félmillió jüan egy ügynökért
Az ügyben nyomozók főnökének, Mark Keltonnak máig van egy teóriája, hogy Lee nem dolgozhatott egyedül. Mézesmadzagként használták, hátha ráharap egy nagyobb hal. Lee-t 2013-ban ötször hallgatták ki, de a hatóságok mindvégig hallgattak arról, hogy tudomásuk van a noteszekről. A volt CIA-s úgy érezhette, hogy megúszta az ügyet, évekig felé sem néztek. Most mégis úgy döntött, vagy esetleg megbízói felkérték rá, hogy visszaköltözik családjával Amerikába, talán Oklahomában vesznek lakást. Ezért jött január közepén New Yorkba.
Mi változott az ügyben? Nem tudni. Mint ahogy azt sem, miért nem vádolták meg Lee-t a kínai ügynökök lebuktatásával. Kérdéses még a motiváció is: ha ő volt a vakond, vajon miért tette? Bosszúból, amiért karrierje egy helyben topogott, vagy a hirtelen megtalált hazaszeretetből, amely egykori hazája, Kína iránt ébredt fel? Vagy esetleg zsarolták valamivel? Lehet, hogy csupán anyagi megfontolás állhatott a döntés mögött, bár Lee Hongkongban is jól keresett.
A győztes itt is a maga szája íze szerint írja a történetet, az államtitkokból csupán annyit hoz nyilvánosságra, amennyi az ő érdekeinek megfelel. Az viszont már napjainkban is látszik, hogy Donald Trump elnöksége alatt az amerikaiak Kínával ápolt viszonya nem a legharmonikusabb. Pekingben 2013-ban fogadták el az elektronikus országvédelemről szóló pártdirektívát, amely két év múlva kémelhárítási törvényben öltött testet. A belügyminiszter tavalyi közleménye szerint minden kínai állampolgár díjra számíthat, aki felad egy külföldiek szolgálatában álló ügynököt. Mégpedig elég jelentős összeg üti annak a hazafinak a markát, aki feldob egy kémet, félmillió jüan, mintegy húszmillió forint vár rá. Még a lakótelepi lépcsőházakban is rajzos ábrákat helyeztek ki, amelyek azt az üzenetet közvetítik, hogy a hazatelepült kínaiak milyen módszerekkel próbálják meg beszervezni külföldi kémnek az egyszerű lakosokat.
Hszi Csin-ping kínai államfő 2012-es hatalomra lépése óta, akit számosan a kínai nacionalizmus feltámasztójának tekintenek, egyértelműen megfogalmazódott az a cél, hogy mielőbb meg kell szerezni a világuralmi első helyet. Az Egyesült Államokkal vívott árnyak háborújában Peking jobban áll. A kínai hadsereg számítógépes részlege már Obama elnöksége alatt is olyan kiterjedt hekkertámadásokat indított meg, amelyekben több millió amerikai állami alkalmazott adataihoz férhettek hozzá, így a legtitkosabb, az NSA, a Nemzetbiztonsági Ügynökség 15 ezer dolgozójának adataihoz.
De van itt más probléma is, ami az amerikaiak kínai hírszerzését illeti: elsősorban a hálózat újraaktiválása. Ezerszeresen ellenőrzik a kínai származású amerikai állampolgárok közül is, hogy a CIA kiket alkalmaz. Sokéves otthoni munka kell ahhoz, hogy valaki elnyerje a bizalmat. Fehér embernek esélye sincs, hiszen rá van ragasztva, hogy honnan jött. Kínában csak a han nemzetiségűek tudnak „feltűnés nélkül” működni, és csak ők tudnak hírszerző munkára beszervezni született kínaiakat. Ez rendkívül veszélyes, kockázatos és időigényes feladat.
Az ujgurok, a tibeti vagy a mongol nemzetiség tagjai külsőleg is eltérnek a hantól, ezért rájuk külön figyelnek. A kínai szülőkkel rendelkező amerikai állampolgárok, ha visszaküldik őket eredeti hazájukba kémkedési feladatokkal, könnyen köpönyeget fordíthatnak. Ez nem is csak megbízhatósági kérdés: feltámadó hazaszeretet, a pénz vonzereje, de a leggyakrabban az ott élő rokonok testi épségével való zsarolás áll emögött. Így az amerikai hatóságok minden elmélyült ellenőrzés ellenére sem bízhatnak abban, hogy ők tökéletes, át nem állítható kémet küldenek ki Kínába.
Kilátás a toronyházból
Hogy mennyire egyenlőtlen feltételekkel folyik a kémháború, arra egy példa. Jelenleg 300 ezer Kínából érkező diák tanul az amerikai egyetemeken, az elképzelhető minden szakon. Ők a legjobb esetben hazaviszik a tudást és kapcsolataikat. De abban biztosak lehetünk, hogy jó páran „feladattal” érkeznek az Egyesült Államokba, mégpedig beszervezni olyan tanulókat, akiknek Kína hasznát veszi, vagy ha ők jutnak közel a tűzhöz, akkor el tudják lopni a különböző fejlesztéseket. Ez a kiküldött professzorokra is igaz: 2015-ben hat kínai egyetemi tanárt vádoltak meg technológiai lopással.
Ez csak a mindennapi élet, amellyel az amerikai kémelhárítás úgy-ahogy megbirkózik. De mihez kezdjünk akkor, amikor a kínai hírszerzés a Fehér Ház közvetlen környékét ostromolja? Tavaly nyáron az FBI illetékesei értesítették Jared Kushnert, Donald Trump Ivanka lányának férjét, hogy felesége „kényes barátságot” folytat a 49 esztendős Wendi Deng amerikai–kínai üzletasszonnyal, aki évekkel ezelőtt Rupert Murdoch ausztrál médiamágnás hitvese volt. Miután elváltak, Murdoch baráti társaságban kijelentette, hogy Wendi kínai kém. Az üzletasszony azért lobbizott, hogy több százmillió dollár befektetéssel felépíthessen Washington központjában egy huszonegy méter magas házat. Tökéletes kilátással a Fehér Házra, a kongresszusra és az FBI közeli székházára. Ez – a megfelelő technikai eszközökkel – korlátlan lehallgatásra ad lehetőséget.