A kiállítás 470 műtárgyat mutat be, amelyek hajdan az Esterházy-család tulajdonában voltak. A XX. század zivataros történelme során számos műkincsnek nyoma veszett, azonban napjainkra rengeteg tárgy hazatért. Mint a kiállítás kurátora, Bardi Terézia Anna elmondta, számos műtárgy visszaszerzése komoly akadályokba ütközött. „Volt például néhány miniatúra, amelyet egy berlini aukción vásároltak meg, a műgyűjtők azonban csak ritkán egyeznek bele, hogy elárulják kilétüket, így valóságos nyomozás indult. A miniatűrök gyűjtéstörténeti jelentőségét felismerő kereskedő azonban, betartva az íratlan etikettet, türelmesen várt, míg a viszonylag hosszasnak mondható magyar pályáztatási rendszeren keresztül megérkezett a vásárláshoz szükséges összeg. Hasonló patriotizmus élt annak az idős hölgynek a szívében is, aki szorult helyzete ellenére sem volt hajlandó másnak, csakis a magyar államnak eladni egy Claude Lorrain-festményt.”
Kalandos úton kerültek tehát újra az Eszterháza Központ tulajdonába egyes tárgyak, amelyek között bútorok, festmények, órák, valamint egyéb iparművészeti tárgyak egyaránt szerepelnek. A tárlat egyik fő látványossága Esterházy Fényes Miklós herceg íróasztala, mely 1770 körül készült. Családi tulajdonban lévő fotó alapján határozták meg, hogy ez a tárgy egykor, 1945 előtt a földszinti hercegi lakosztály sarokszobájában állt. Ennek a szobának azért is fontos a szerepe, mert nagy értékű műtárgyakat őrzött, melyek közül az íróasztallal együtt 2016-ban immár három tárgy is visszakerült eredeti helyére, a fertődi Esterházy-kastélyba. A szoba ékessége egy 1760 és 1765 körül készült komód is, ami Léonard Boudinnek, a XVIII. század egyik legtöbbet foglalkoztatott, a legfelsőbb köröknek szállító párizsi asztalosmesterének a műhelyéből került ki.
A kiállított műkincsek felölelik és átfogóan prezentálják az Esterházy család fraknói hercegi ágának örökségét. A magyar történelemben kevés olyan családot találunk, amelynek a sorsa ennyire összefonódott volna a magyar, illetve az európai történelem és kultúrtörténet meghatározó eseményeivel. A kiállított műtárgyak között világszínvonalú iparművészeti remekek és a kastély eredeti enteriőrjének, illetve a kor művészetének általános színvonalát és jellegét tükröző darabjai is fellelhetők.
A kiállítás meghatározó tematikája az idő motívuma, de ez nemcsak az Esterházy Fényes Miklós udvarában megtalálható órákra utal, hanem a tágabb időre is, amely felöleli a múltat, a jelent és a jövőt. A legrégebbi tárgy a XVI. századból származik, legtöbbjük azonban XVIII. századi. A kurátor asszony szerint a XVIII. században kezdődött egy máig tartó folyamat, amely a szakralitást háttérbe szorította és a rációt helyezte a középpontba. Ez a kettősség a kiállítás tárgyaiban is érvényre jut. A fellelt és most bemutatott tárgyak többsége több száz éves ugyan, de most teljes pompájukban térhettek vissza az Esterházy-kastélyba. A tárlat a kutatás előtti állapotot rögzíti, célja a tudományos feltárás előtti bemutatás. Itt az alkalom a beavatási élményre.