A világszerte tapasztalható egyre melegebb időjárás hatása gazdasági veszteségekben is jól kimutatható. A Világbank előrejelzése szerint India például a bruttó hazai termékének (GDP) 2,8 százalékát veszítheti el a hőség miatt 2050-ig, és a szubkontinens lakosságának megközelítőleg fele szenvedhet a kedvezőtlen klímaváltozástól – számolt be róla a brit The Economist. Mint írták, globálisan tekintve a forróság akár kétbillió dollár értékű kimaradást is okozhat 2030-ig.
Mint írják, a hőhullámok pusztítóereje fokozottan érvényesül a harmadik világban, ahol a terménypusztulás és a munkavégzés hatékonyságának a csökkenése nagyobb csapást jelent, mint a jóléti államokban, de például már Japánban is természeti katasztrófának tekintik az erős kánikulákat.
Ennek a kategorizálásnak a jogosságát támasztja alá, hogy Európában több mint 70 ezren vesztették életüket közvetlenül a hőség miatt 2003 nyarán. Bár akkor ezerévenként egyszer előforduló anomáliának tekintették az ominózus kánikulát, a norvég királyi meteorológiai intézetet idézve rámutattak: manapság már akár tízszer gyakrabban számíthatunk hasonló hőhullámokra. Vagyis az öreg kontinensen idén nyáron tapasztalható, szintén tikkasztó meleg – Észak-Európát leszámítva – már nem is mondható kirívónak.
Az idei nyár kiugró hőmérsékletei közül Finnországot említették, amelynek egy lappföldi településén több mint százéves rekord dőlt meg: a sarkkör táján 32 Celsius-fokot is mértek júliusban, az ott szokásos 20 Celsius-fok körüli értékek helyett. Az egyesült államokbeli, és egyébként viszonylag enyhébb klímájú Los Angeles belvárosában nem ment 26 Celsius-foknál lejjebb a hőmérő higanyszála egy július eleji hajnalon. A Perzsa-öböl parti Omán Quriyat nevű településén a kora reggel rögzített érték 42,6 Celsius-fok volt. Azt is megjegyezték, kiugró hőmérsékleti rekordok a klímaváltozástól függetlenül bármikor előfordulhatnak, például bolygónkon a legnagyobb forróságot 1913-ban – vagyis a mostaninál jóval alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátási szintek idején – mérték.
Beláthatatlan következmények
A Melbourne-i Egyetem egy nemrégiben publikált tanulmánya alapján 0,5 Celsius-fokos globális átlaghőmérséklet-emelkedés esetén a jelenleginél kétszer több – 45 helyett 90 millió – európai lakos számíthat arra, hogy megéli egy hőmérsékleti rekord megdőlését. Ha az emelkedés mértéke elérné az 1 Celsius-fokot, ez a szám 163 millió lenne. Az emelkedés abszolút értékénél azonban sokkal súlyosabb következményei lehetnek a melegedésnek.
A cikkben kifejtik: bár még az 50 Celsius-fokos hőség is kibírható száraz időben, az úgynevezett „wet-bulb” jelenség (szó szerinti fordításban „nedves villanykörte” – a szerk.) – vagyis amikor a levegő páratartalma meghalad egy bizonyos mértéket, s ez legalább 35 Celsius-fokos hőmérséklettel párosul – mindenki számára életveszélyes körülményt jelent. Az említett szituációban egy egészséges, fiatal személy is életveszélyes állapotba kerülne mindössze hat óra leforgása alatt, még akkor is, ha ruhátlanul árnyékban tartózkodna egy ventilátor mellett.
– Extrém módon magas páratartalomnál napjainkban ritkán megy 31 Celsius-fok fölé a hőmérséklet, ám a századunk végére – és a jelenlegi szén-dioxid-kibocsátási szinttel számolva – a Perzsa-öböl egyes országaiban, mint Abu-Dzabi vagy Dubai, ahol sokszor rendkívül fülledt idő van, rendszeresen 35 Celsius-fok fölé emelkedhet a hőmérő higanyszála. Dél-Ázsia egyes részein pedig – amelyek jóval népesebb és szegényebb területek, mint a közel-keleti sejkségek – nagyjából 25 évente fordulhatnak elő 34,2 Celsius-fokos, magas páratartalommal járó hőségek – írta a lap két amerikai egyetem kutatását ismertetve.
Nő A szén iránti kereslet
Bár számos ország aláírta a párizsi klímaegyezményt, amelyben amellett kötelezték el magukat az államok, hogy megelőzik a bolygó átlaghőmérsékletének az ipari forradalom előtti szinthez képest viszonyított 2 Celsius-fokos emelkedését, egyelőre nem sikerült teljesíteni. A légkör felmelegedését okozó gázok kibocsátásának az összmennyisége ismét emelkedett, s a kőolaj- és a földgáziparban véghez vitt befektetések is gyarapodtak. A The Economist beszámolója szerint az elmúlt négy évben először a szén iránti kereslet is nőtt. A 2006-tól 2016-ig tartó időszakban Ázsia fejlődő gazdaságainak energiaigénye 40 százalékkal emelkedett.
A szén – vagyis a „legpiszkosabb” energiahordozó – használata évi három százalékot meghaladó mértékben nőtt, az ennél valamivel tisztábbnak számító földgáz 5,2, a kőolajé pedig 29 százalékos arányban. Emellett a fosszilis energiahordozókat könnyebb felhasználni az energetikai hálózatokban, mint az időjárásnak kiszolgáltatott megújulókat. Miközben a zöld befektetési alapokat kezelő spekulánsok azzal fenyegetnek, hogy nem fektetnek olajvállalatokba, az állami tulajdonban lévő közel-keleti és orosz megavállalatok jó üzleti lehetőségként tekintenek Ázsia növekvő energiaétvágyára.
A politikai tehetetlenséget is az átállás egyik legerősebb kerékkötőjeként említi a lap, hiszen minél több hagyományos energiahordozót használ egy ország, annál nehezebben tud alternatív forrásokra váltani. – Emellett erős lobbicsoportok érdekeinek is köszönhető, hogy a szén tartósan az energiaellátás meghatározó eleme maradt – hívták fel a figyelmet. Mint beszámoltak róla, még az Egyesült Királyság is csak tavalyra volt képes teljesen hátrahagyni ezt az 1800-as évektől sokáig meghatározó energiaforrást.
Szénre épül India elektromos ellátásának 80 százaléka, szegény államának egész gazdasága, ugyanis több leszakadt régióban a – szénnel hajtott – vasút a húzóágazat, amelyekben a bankoknak is jelentős érdekeltsége van a hitelek révén. A hetilap azt is megjegyezte, hogy Kína egymilliónál is nagyobb számú elektromos autója valójában szénenergiával működik, hiszen az elektromos áramot régi típusú hőerőművekben állítják elő, így a járművek kevésbé környezetbarátnak mondhatók, mintha benzinmeghajtással üzemelnének.
Ígéretes változások
Bár a megújuló erőforrásokra – mint a szél- és a napenergiára – alapuló rendszerek támogatása számos helyen csökkent, az ilyen irányú befektetések aránya stagnál, és a klímabarát atomenergia költséges és népszerűtlen, a lap ígéretes tendenciákat is említett. Világszerte nagyjából hetven országban vagy régióban – amelyek együttvéve az összes gázkibocsátás egyötödéért felelősek – már folyamatban van a szénről való áttérés. Az ottani szakemberek olyan megoldásokon dolgoznak, mint a szénmentes acél, vagy olyan cement, amely több szenet képes megkötni, mint amennyi a gyártása során keletkezik, de kísérleteznek olyan szerkezet kidolgozásával is, amely visszasugározza a napenergiát a világűrbe. Szintén előremutató változásként számoltak be arról, hogy a napelemek, szélturbinák és hasonló technológiák hatékonysága folyamatosan nő, és egyre kevésbé költségesek.
A The Economist cikkében említett, 38 országban végzett felmérés szerint az emberek számára is egyre fontosabb kérdésről van szó. Egy tavalyi közvélemény-kutatásban a megkérdezettek 61 százaléka látta komoly fenyegetésnek a klímaváltozást, csak az Iszlám Állam terroristái keltettek nagyobb félelmet az emberekben. Kínában és Indiában, ahol jelentős problémát okoz a városi szmog, a füstben fuldokló lakosság is abba az irányba tereli a vezetést, hogy a szén helyett más energiaforrást keressenek az áramellátás biztosításához.
Bár a klímaváltozás hatásainak enyhítése rövid távon jelentős költségekkel jár, a hetilap végkövetkeztetésként azt hangsúlyozta, hogy a szénről való „leszokás” összességében gazdagíthatja a világgazdaságot. Hasonlóan, ahogy az ipari forradalmat beindító fosszilis energiahordozók lehetővé tették a XX. század nagy technikai vívmányainak a létrejöttét.