Úgy tűnik, az olasz koalíciós kormány kitart, nem vizsgálták felül jövő évi költségvetési tervüket, amivel újabb szintre kerül az ország vezetésének vitája az Európai Bizottsággal. Tegnap járt le a határidő, ameddig a bizottság időt adott Rómának, hogy alacsonyabb hiánnyal és hatékonyabb államadósság-csökkentési tervekkel írja át eddigi 2019-es büdzsétervét, ezt azonban az olaszok már korábban visszautasították. Luigi di Maio miniszterelnök-helyettes egyenesen gazdasági öngyilkosságként beszélt annak lehetőségéről, ha a kormányzat enged a nyomásnak.
Olaszország komoly gazdasági nehézségekkel küzd. Aggodalmak vannak a bankrendszere stabilitását illetően, államadóssága az össztermék 130 százalékát teszi ki, és a kormányzat a GDP 2,4 százalékos hiányával számol jövőre, ez többszöröse annak, amit elődje előirányzott. Mindehhez hozzájön, hogy a harmadik negyedévben nullázódott a gazdasági növekedés, és a külső szemlélőknek a politikai stabilitás szempontjából is kétségei vannak, lévén a kormánykoalícióban a felek finoman szólva sem tekinthetők alapelvek szintjén barátoknak.
A mostani elutasítással újabb szintre lép a bizottsággal való viszály, és felmerül a lehetősége, hogy a november 21-i értékelés eredményeként jövő évtől gazdasági büntetőlépéseket alkalmaznak az eurózóna harmadik legnagyobb gazdaságával szemben. Ez a gyakorlatban a Magyarországon is jól ismert túlzottdeficit-eljárás lehet.
– Amennyiben az olasz kormányt nem érdekli az Európai Unió kritikája, akkor valószínűleg nem tart egy hosszadalmas, bizonytalan kimenetelű folyamattól sem – mondta a kilátásokról Antje Praefcke, a Commerzbank elemzője. – Úgy látom, az egyetlen dolog, ami véget vethet az olasz kormány makacsságának, egy markáns piaci reakció – vélte.
Ahogy arról korábban beszámoltunk, több közgazdász is úgy látja, hogy az olasz kabinet az unióval való vitájával leginkább azt próbálja megállapítani, hogy a nemzetközi befektetői közeg szemében meddig feszítheti a húrt, mivel az állam finanszírozásának esetleges veszélybe kerülése az egyetlen tényező, amitől újragondolhatnák a gazdaságpolitikájukat. A harcos politizálással eközben hazai szavazótáboruk szemében is korábbi választási ígéreteiknek megfelelően járnak el.
Ugyan a nemzetközi közvélemény többnyire a megválasztott olasz kormánykoalíció populistaként kezelt politikájával foglalkozik, mostanra olyan hangok is megjelentek, amelyek az Európai Bizottságtól, illetve az Európai Központi Banktól várnak nagyobb rugalmasságot.
David Folkerts-Landau, a Deutsche Bank vezető közgazdászának a Financial Timesban megjelent értékelése szerint a mostani helyzetben egyedül az olasz adósságszolgálat újraütemezése jelenthet megoldást, erre az eladósodott ország egymaga értelemszerűen nem képes. Folkerts-Landau szerint ez azért is lenne indokolt, mert az általános nézet, miszerint az olaszok felelőtlen költségvetési politikája eredményezte volna a mostani, az eurózóna jövőjét veszélyeztető gazdasági helyzetet, téves.
A Deutsche Bank szakértője szerint azzal együtt, hogy a mostani adósságszint magas, 2000 óta Olaszország kamatokat fizet, nem lehet arról beszélni, hogy túlzott költekezésbe bocsátkoztak volna a mindenkori kormányok. Épp ezért a szakértő a törlesztések újraütemezésében látja az olasz gazdaság támogatásának lehetőségét, lévén a magasabb hiány csak pillanatnyi löketet adhat a mostani visszafogott növekedésnek, miközben a piac szempontjából kifejezetten visszás lenne bármilyen adósságelengedés.