„Jelenlegi becsléseink szerint a Kepler tartályai néhány hónapon belül kiszáradnak, de az utolsó pillanatig folytatjuk a méréseket” – írta közleményében Charlie Sobeck, a Kepler űrmisszió mérnöke.
Az amerikai űrügynökség (NASA) 2009 márciusában felbocsátott bolygóvadász űrteleszkópja a Nap körül keringve az égbolt egy olyan területét figyeli, amelyben 150 ezer csillag található. 2013 májusában az űrtávcső négy helyzetstabilizáló lendkerekéből a második is meghibásodott. A kutatók gyorsan stabilizálták a készüléket, így ha korlátozott üzemmódban, de folytatódhatott a misszió.
A 2014-ben indított, K2-nek elnevezett megfigyeléseket 90 napos kampányokra osztották. A NASA úgy kalkulált, hogy tíz ilyen kampányra elegendő üzemanyag maradt az űrtávcsőben, de tévedtek az amerikai szakemberek, mert jelenleg már a tizenhetedik kampányt kezdték. Az adatok azonban azt mutatják, hogy mára néhány hónapra elegendő üzemanyag maradt.
A Kepler-űrtávcső jelenleg 94 millió mérföld távolságban halad a Földtől, ilyen messze azonban nem küldhetünk egy teletankolt űrhajót. Sobeck csapata a következő hónapokban igyekszik a Keplerből a lehető legtöbb mérési adatot a Földre küldeni. A Kepler-űrtávcső úgy vonul be az űrtörténelemkönyvekbe, mint az égbolt titkait feltáró egyik legnagyobb csillagászati eszköz.
A Keplernek ugyan hamarosan vége, de az általa szolgáltatott adatok feldolgozása éveken keresztül munkát ad a kutatóknak. Ahogy azt korábban írtuk, több ezer jelről kell eldönteni, hogy az exobolygóhoz tartozik-e vagy sem. A hasonló csodák kedvelői azonban nem maradnak élményforrás nélkül: a tervek szerint április 16-án az amerikai Cape Canaveral űrbázisról indul útjára a következő exobolygóvadász eszköz, a TESS (Trans Transit Exoplanet Survey Satellite).
A Kepler-űrtávcső csak az égbolt kis területén keresett exobolygókat, a TESS az egész égboltot vizsgálja. A Keplerhez hasonlóan a TESS is tranzitmódszerrel mér, vagyis a bolygók csillaguk előtt látszó elvonulásaik okozta elhalványodásokat keresi. Igaz, a TESS csak a Földhöz viszonylag közeli, 200 fényévnél nem távolabbi, ezért viszonylag fényes csillagokra figyel.