Az Opportunity 2004. január 24-én érkezett a Meridiani Planum nevű vidékre. A NASA marsjárójának működését eredetileg 90 marsi napra tervezték, ezalatt 1006 méternyi út megtételét remélték. Ehhez képest több mint 45 kilométert gurult, tavaly februárban pedig az ötezredik napját kezdte meg. Azaz, messze túlszárnyalt minden vele kapcsolatos előzetes várakozást. Az utolsó jelet az 5111. marsi napon küldte el az eszköz. (Egy marsi nap nagyjából negyven perccel hosszabb a földi napnál.) Az Opportunity előtt az 1972-ben a Holdon működött szovjet Lunohod–2 holdjáró gurult a legtovább egy másik égitesten: a Lunohod–2 közel 42 kilométert araszolt a Holdon.
A rekordokat halmozó marsjáróval azonban megszakadt a kapcsolat. Az amerikai űrügynökség (NASA) tavaly június óta – az elmúlt évtizedek egyik legerősebb porvihara tört ki akkor a bolygón – folyamatosan próbál kapcsolatba lépni vele, eddig sikertelenül. Abban reménykedtek, hogy a vihar elmúltával a napelemekről lefújja a szél a rárakódott port, az akkumulátorok feltöltődnek és az eszköz életre kel. „Még nem adtam fel a reményt” – mondta Steven W. Squyres, a misszió vezető kutatója a The New York Timesnak.
Mindennap hívják az Opportunityt, és várják a válaszát, eddig hiába. Szűk két hete az amerikai űrügynökség bejelentette, új típusú parancsokat küld, amelyekkel elvileg kapcsolatba léphet az esetleg újjáéledt, de a műszaki okok miatt jelezni képtelen eszközzel. Az üzeneteket heteken át küldik a Marsra.
A NASA 2003-ban két marsjárót indított el. Az egyik az Opportunity, a másik, a Mars ellenkező oldalán landoló Spirit (Szellem) volt. Utóbbi a Guszev-kráter belsejében ereszkedett le – azért ott, mert korábbi mérések alapján azt feltételezték, hogy a kráter helyén valaha tó lehetett. A robot hat éven keresztül tanulmányozta környezetét.
Utoljára 2010. március 22-én adott életjelet magáról a laza porban elakadó Szellem, majd végleg elhallgatott a marsi télben. A Spirit működését szintén 90 napra tervezték, mert azt hitték, ennyi idő alatt annyi por rakódik a napelemekre, hogy azok nem tudják majd feltölteni az akkumulátorokat. Csakhogy a port rájuk hordó szél időről időre el is vitte a szemcséket, ennek köszönhetően sokszorosan felülmúlták az eredetileg tervezett működési időt.
Úgy tűnik, hogy az Opportunityra hordott por túl vastag volt ahhoz, hogy elfújja onnan a szél, de az is elképzelhető, hogy valamelyik berendezése sérült meg a viharban. John L. Callas projektvezető elismerte, hogy a remények halványulnak, de amíg nem mondják ki, hogy bezárják a projektet, folytatják az üzenetek küldését. Évekkel ezelőtt Squyres azt mondta, nem számít, mikor ér véget a misszió, mert eddig is szenzációs eredményeket hozott. A marsjáró mérései is igazolták, hogy egykor víz áramlott a bolygó felszínén.
Közben a NASA Curiosity marsjárója elkészítette utolsó szelfijét, majd lassan továbbgördül az egy éven át vizsgált Vera Rubin Ridge nevű területről a Sharp-hegy magasabb régiói felé, ahol különleges agyagformációt néz meg közelebbről. A Curiosity 2012 augusztusában landolt a Mars Gale-kráterében, küldetésének fő célja az volt, hogy bizonyítékokat találjon a víz múltbéli jelenlétére. Ez nem sokkal később sikerült is, amikor a landolás helyszínéhez közel a talajban üledékes kőzeteket, homokot és a természetes vizek medrére jellemző kavicsokat fedezett fel. Az eltelt hat és fél év alatt húsz kilométert zötykölődött a Kíváncsiság a Marson.