Érdekes ügyekben nincs hiány az Alkotmánybíróságon (AB), egy napokban lezárt adózási témájú akta azonban bizonyos szempontból kuriózumnak számít. Az ügy azzal indult, hogy a főszereplő, egy magánszemély, leadta aktuális adóbevallását a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál (NAV). Az iratot az érintett 2016. május 24-én nyújtotta be, a végül igen hosszúra nyúló jogi procedúra ugyanakkor nem amiatt indult meg, mert a dokumentum a május 20-ai határidő után futott be a hatósághoz.
A magánszemély visszakért a NAV-tól több mint 1,3 millió forintot. A hivatal a pénz kiutalása előtt vizsgálatot rendelt el, amelynek végén megállapította, hogy a kért summa teljes egészében jogosulatlan adókülönbözetnek minősül, azaz a pénz nem jár vissza. Így az igény előterjesztése miatt a magánszemélyre harmincszázalékos, forintosítva 408 ezres adóbírságot szabtak ki.
A magánszemély fellebbezést nyújtott be, ahol kiderült lépésének valódi mozgatórugója: magatartását polgári engedetlenségnek szánta. Magyarázatként kifejtette, hogy a munkáltatója ugyan megfelelően levonta tőle az adót, ám az elvonást sokallta. Mégpedig amiatt sokallta, mert szerinte nem arra fordítják az adóbevételeket, amire kellene.
Miközben például – adta elő beadványában – a kórházak állapota és az egészségügyi ellátások színvonala nem kielégítő, közpénzből könyveket adnak ki, zongorákat vásárolnak és tanulmányutakat finanszíroznak. Ilyen körülmények között – fejtette ki a magánszemély – morális és törvényes lehetősége van arra, hogy megtagadja az adófizetést, amivel élt is, mégpedig úgy, hogy visszaigényelte befizetett adójának egy részét.
S azért döntött a visszaigénylés mellett, mert a bevallási nyomtatványon nem talált olyan sort, ahol a szerinte jogosulatlanul levont adóelőleget feltüntethette volna. A fellebbezést elbíráló másodfokú hatóságot azonban nem győzte meg a polgári engedetlenségről és a morális lehetőségről szóló érvelés, így helyben hagyta az elsőfokú döntést.
A következő lépcsőfokot a székesfehérvári közigazgatási bíróság jelentette. Az ítélkező fórumnak címzett beadványában a magánszemély – egyebek mellett – rögzítette, hogy az adóhivatal döntése sérti az alaptörvényt, s az emberi és az alapvető szabadságjogok védelméről szóló 1950-es római egyezményt. Úgy vélte: sérült a véleménynyilvánítás szabadsága, amikor adóbírsággal büntették amiatt, mert politikai véleményét megfogalmazta. Sikerrel azonban nem járt, a bíróság ugyanis elutasította a keresetét.
Az ítélkező fórum szerint a véleménynyilvánításhoz való jog nem szenvedett csorbát, mert a magánszemély nem volt elzárva attól, hogy véleményét az adóeljárásban kinyilvánítsa. A bíróság leszögezte azt is, hogy a hatóság nem a vélemény kifejtése, hanem a jogosulatlan visszaigénylés miatt szabott ki rá bírságot. Az ügy ezek után került az Alkotmánybíróság elé, a magánszemély ugyanis alkotmányjogi panaszt terjesztett elő. Érveit azonban az AB elutasította.
Az alkotmányvédő testület – mint a határozatából kiderült – abból indult ki: meg kell vizsgálni, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága kiterjed-e egy adóügyi eljárásban megvalósított tudatos törvénysértő magatartásra. Tekinthető-e közéleti kérdést érintő véleménynek a hatósághoz címzett jogszerűtlen adó-visszatérítési kérelem, illetve a határozattal szemben benyújtott fellebbezés.
A kérdés megválaszolásakor az AB leszögezte, hogy nem minden közlés tartozik a véleménynyilvánítás szabadságának hatálya alá, és különösen nem mindegyik élvezi a kiemelten védett politikai véleménynyilvánítás státusát. Védettek azok a közlések, amelyek a közügyek szabad megvitatásával állnak összefüggésben, ekként a nyilvános társadalmi párbeszédben részt vesznek.
Az Alkotmánybíróság ugyanakkor rögzítette: a fellebbezés nem része a nyilvános társadalmi és politikai párbeszédnek. Az adóbevallás és a fellebbezés nem arra szolgál, hogy közügyekbeli megszólalásnak fórumot adjon. A fellebbezés azt teszi lehetővé, hogy az ügyfelek kifejezzék jogi álláspontjukat, és jogorvoslatot nyerjenek az elsőfokú közigazgatási döntéssel szemben.
Az alkotmánybírák kitértek arra is, hogy a véleményszabadság gyakorlásával kinyilvánított polgári engedetlenség demokratikus, jogállami körülmények között nem szankcionálható. Ugyanakkor nem mentesülhet a következmények alól a jogellenes magatartás csak azért, mert a közügyeket, a közpénzfelhasználást bíráló véleményt jelenít meg.
Az Alkotmánybíróság végül hangsúlyozta, hogy a bírságot a hatóság nem azért szabta ki, mert a magánszemély a közélet dolgairól fogalmazta meg álláspontját, hanem azért, mert jogszerűtlenül kérte a már befizetett személyi jövedelemadó egy részének visszatérítését.
A hatósági szankció tehát nem áll összefüggésben a közügyek szabad vitatásával, a magánszemély szubjektív elkötelezettségével. Másképpen mondva: az érintettet nem azért vonták felelősségre, mert szólt, hanem azért, mert veszélyeztette a közpénzügyi érdeket.