Idén mára esik az úgynevezett túlfogyasztás napja. A jelképes dátum azt mutatja, hogy mostantól az év végéig az emberiség olyan energiát használ fel, amelyet a természet már nem képes újból előállítani. A minden év elején újrainduló, a fogyasztás mennyiségét szimbolizáló dátum az utóbbi 15 évben két hónappal került korábbra, 2015-höz képest öt nappal előbb lépjük át a küszöböt.
Az emberiség mai fogyasztását figyelembe véve 1,8 Földre lenne szükségünk ahhoz, hogy a fenntarthatóság határán belül maradjuk. A magyar lakosság fogyasztása is nagyban hozzájárul a folyamathoz. Egy átlagos magyar ökológiai lábnyoma 2,8 globális (átlagos termelékenységű) hektár, míg fejenként csupán 1,72 állna rendelkezésünkre. A magyarok ökológiai lábnyomának nagyjából 60 százalékát teszi ki a szén-dioxid-lábnyom. Ez a fosszilis energiaforrások felhasználásából és egyéb folyamatokból származó szén-dioxid elnyeléséhez szükséges erdőterület nagyságát mutatja. Esetünkben tehát valamivel több mint egy hektár erdő semlegesíti egy állampolgár kibocsátását, de csak 1,8 millió hektár erdővel gazdálkodhatunk.
Ha ezt összevetjük azzal, hogy csaknem 9,9 millió ember él a nagyjából 9,3 millió hektár területű hazánkban, akkor látható, hogy ha az ország egészét erdő fedné, az sem kompenzálná a kibocsátásunkat. A megoldás tehát a fogyasztás radikális csökkentésében rejlik, elsősorban a háztartások energiahatékonyságának javításával.