– Milyen álláspontot képvisel hazánk a jövő Európájáról, hogyan kellene kinéznie a 2020 utáni Európai Uniónak?
– Magyarország szempontjából az egyik legfontosabb cél, hogy Európa felébredjen, és végre ismét betöltse a történelmi múltjából adódó világpolitikai szerepét. Ezt csakis úgy tudja elérni az Európai Unió, ha eldönti, hogy megelégszik a jelenlegi középszerű szerepével vagy valóban visszatér a világpolitika és a világgazdaság színterére. Éppen ezért a közösségen belül nélkülözhetetlen, hogy a régi tagországok egyenrangú partnerként tekintsenek a közép-európai államokra.
– Ez önmagában jól hangzik, de milyen konkrét lépéseket kell ehhez megtenni?
– Először is el kell felejteni azt a koncepciót, amely háttérbe kívánja szorítani a nemzetállamokat annak érdekében, hogy azok feloldódjanak egy globális európai masszában. Erős nemzetállamokra van szükség, és ha a közösség ezt elhatározta, ennek mentén kell kijelölni a fejlesztési területeket és meghatározni az ehhez szükséges összegeket. Tovább kell bővíteni a közösséget a balkáni, valamint a délkelet-európai államokkal, és újra kell szervezni a tagállamok összekapcsolását is.
– A brexit árnyékában nehéz feladatnak tűnik a nagyobb összhang megteremtése.
– A brexit az egyik legjobb példája annak, hogy min kell változtatni. A Nagy-Britanniában történtek okán fel kell tennünk a kérdést: mi vezetett odáig, hogy egy tagállam választói szerint jobb a közösségen kívül lenni, mint azon belül. A kétsebességes Európa helyett olyan unióra van szükségünk, ahol a tagállamok együttműködésében egymás érdekeit vesszük figyelembe. Így lehet erős és egységes Európa, ami Magyarországnak és így a magyar kormánynak is az érdeke. A britek kilépése jó példa az Európai Bizottság rossz hozzáállására. Nem azokat kellene büntetni, akik más utat választanak, hanem azon kellene elgondolkozni, hogy az állampolgárok miért döntöttek a kilépés mellett.
– Mennyire mérik fel az uniós döntéshozók, hogy változtatni kellene?
– Emlékezzünk vissza, 2015-ben még Orbán Viktor volt az egyetlen olyan politikus, aki merte vállalni a politikai korrektség szólamait hangsúlyozó politikusokkal szemben az unió lakosságának álláspontját a migráció megállításában. Akkor még Nyugat-Európa vesztével riogattak a politikusok a kerítés megépítése miatt, mára viszont az informális tárgyalásokon, a folyosókon azok a hangok az erősebbek, amelyek szerint az erős határvédelem jelenti az igazi megoldást. De nemcsak a migrációval kapcsolatos kérdésekre kell választ találnia az Európai Uniónak, hanem a demográfiai kérdésekre is, továbbá fel kell venni a versenyt a jelentősen növekvő ázsiai gazdasággal, valamint a világ válságainak megoldásában is nagyobb szerepet kellene vállalni. Ráadásul az unión belül belső ellentétek is vannak, ezeket sem szabad félvállról venni.
– Sok a vitánk az unióval, a lakosság jelentős többsége mégis támogatja a közösséghez tartozást. Ez nem ellentmondásos?
– Egyáltalán nem. Pontosan azért támogatja a magyar lakosság a közösséget, mert a kormány vállalja ezeket a konfliktusokat, és szót emel a Magyarország érdekeivel ellentétes tervek miatt. Az ellenzéki politikusok hatalomra kerülésük esetén nem vállalnák ezeket a vitákat, így cserébe a nyugati országok néhány morzsát ideszórnának néha, ugyanakkor az ország nem fejlődne, mivel sok nyugati vezető gyenge Közép-Európában érdekelt. Ma már a nyugat-európai választópolgárok is a közép-európai lakosság véleményét osztják, függetlenül attól, hogy ezt a politikusaik meghallják-e, meg akarják-e hallani. Ezek a folyamatok pedig sok vezetőt arra ösztönöztek, hogy változtassanak korábbi álláspontjukon, még ha sokan nem is merik vállalni, hogy végre a helyes irány is megmutatkozzon a nyilvános kommunikációban.
– A közösségen belüli eltérő álláspontok megoldása hogyan képzelhető el?
– Nyugat-Európa növekedése ma nagy mértékben függ a 2004-ben csatlakozott kelet-közép-európai tagállamok növekedésétől. A kohéziós források nélkül Kelet-Közép-Európa kisebb mértékben, de növekedne, viszont Nyugat-Európában már nem lenne növekedés. Ezért a közép-európai tagállamokkal együtt elvárjuk, hogy egyenrangú félként tekintsenek ránk a nyugati országok. Ez jelentené a több Európát: a tagállamok egyenlő megítélése a szabad piac előnyeinek kihasználásával. Az Európai Bizottság szerepet téveszt, mivel Brüsszel feladata nem az, hogy leossza a lapokat, hanem az, hogy végrehajtsa az állam- és kormányfőkből álló Európai Tanács döntéseit. Azt sem szabad hagyni, hogy az Európai Bizottság felülírja a korábban a közösség által meghatározott szabályokat, amelyeket az uniós alapszerződés tartalmaz. Ehhez nincs joga Brüsszelnek.
– A visegrádi országok már komoly politikai erőt jelentenek?
– Határozottan állítom, hogy sosem volt még ilyen erős a V4-es együttműködés. Az álláspontunk közös az európai kérdésekben, és a fórum már egy olyan stabil politikai erőt képvisel, amelyet a régi tagállamok is komolyan vesznek. Korábban a közép-európai tagállamokat a fontos döntésekben felszalámizták a nyugati országok, napjainkban ezt már nem tudják megtenni.
– Pedig sokat lehet hallani arról, hogy a V4 egysége mégsem olyan erős, mint amilyennek láttatják.
– Igen, mert sokak érdeke, hogy ne legyen meg az egység. Mára láthatóvá vált, hogy a politikai korrektséget korábban szem előtt tartó országokban a választásokon az állampolgárok teljesen más karakterű vezetőket választanak meg. Jellemző az a tendencia, hogy ma már Európa nyugati felén is bátor politikusokra vágynak. Ennek egyik jó példája Ausztria; bízunk benne, hogy a jelentős többséggel megválasztott osztrák kancellárral már szorosabb viszonyt ápolhatnak a visegrádi államok, mint a korábbi vezetéssel.
– Az erős Európához nagyobb anyagi hozzájárulásra van szükség, ráadásul a britek kilépésével egy jelentős nettó befizető távozik. Hogyan garantálható az unió megerősítése 2020 után?
– 2013-ban még arról volt szó, hogy a 2014–2020-as pénzügyi ciklusban lesznek utoljára kohéziós források. Hatalmas eredmény, hogy a támogatáspolitika várhatóan megmarad, ennek elérésében pedig Magyarországnak – persze más tagállamokkal együtt, de – óriási szerepe volt. Ugyanakkor fontos, hogy pontosan kijelöljük, mire kell fordítani a pénzeket. A célok meghatározása, valamint az ezekhez kapcsolódó kérdések megválaszolása a következő évek feladata. Jövő tavasszal európai parlamenti választások lesznek, aminek nyilvánvalóan lesznek hatásai a célok kijelölésére.
– Hazánk már megtette a felajánlását. Pontosan mit jelent ez?
– Lázár János miniszter úr az új uniós költségvetés tervezésével kapcsolatos konferencián arra tett javaslatot, hogy nagyobb ráfordítás kell az erős Európa megteremtéséhez. Ezért a magyar kormány felajánlotta, hogy kész a nemzeti hozzájárulásunkat GNI-arányosan az ország bruttó bevételének 1,2 százalékára növelni, azaz többel szeretne hozzájárulni az EU költségvetéséhez. Ez ugyan jelentős emelés, de meggyőződésünk, hogy nemcsak hazánknak, hanem a közösségnek is mindenképpen megéri.
– A jelenlegi fejlesztéspolitika 2022-ben zárul. Milyen Magyarországot láthatunk majd akkor?
– A Fidesz-kormány az uniós támogatások jelentős részét a gazdaság fejlesztésére fordítja, tehát növeli az ország biztonságát a gazdaság területén is. A ciklus végére stabil, magától is jelentős növekedésre képes országgá válunk, eltűnő munkanélküliséggel, a mainál még magasabb életszínvonalú mindennapokkal. Ha az áprilisi választásokat a Fidesz–KDNP nyeri, garantáltan megmaradnak a családtámogatások, valamint a kedvező adópolitika. A gazdaságunk jelenleg is képes a 2-2,5 százalékos növekedésre, az uniós források nélkül is, ám a forrásokkal együtt nagyobb bővülést tudunk elérni.
– Milyen Európát láthatunk 2020 után?
– Mint említettem, a közösség házi feladata, hogy Európa visszaszerezze történelmi pozícióit a világpolitikában és a világgazdaság területén, a saját érdekei mentén. Erre jó példa Oroszország, amely az unió egyik legnagyobb felvevőpiaca lehetne, de most mégis hűvös a viszony Moszkvával. Emellett meg kell szűnnie annak a gyakorlatnak, hogy a nyugati tagállamok másodrendűnek tekintik a közép-keleti országokat, mivel a régiónk nélkül nem lenne növekedés. Mindemellett kezelni kell a XXI. század kihívásait, és nagyobb globális szerepet kell vállalni ezek megoldásában. Fontos, hogy a tettekben is megvalósuljon az unió alapszerződésében foglalt egyenjogúság mint alapelv.
– Szóba hozta a választásokat. Várható, hogy a következő hónapokban európai politikusok, a magyartól eltérő érdekeket szolgáló civil szervezetek olyan támadást indítanak, amely alapjaiban változtat a választópolgárok véleményén?
– Egyre jelentősebb támadásokra számítunk a következő hónapokban, ám az eszközrendszert tekintve arra már nincs elegendő idő, hogy új frontok nyíljanak. Inkább azt látom, hogy a vitás, alapvetően szakmai jellegű kérdéseket mindinkább politikai frontra terelik, és negatív hírként próbálják majd tálalni.
– Van alapjuk ezeknek a támadásoknak?
– Rengeteg vitánk van Brüsszellel, emiatt a magyar folyamatokat számtalanszor átvilágították. A hétköznapi életet befolyásoló tényezőkben, valamint a gazdasági folyamatokban ugyanakkor a számtalan vizsgálat során sem talált semmi kivetnivalót az Európai Unió. Úgy gondolom, az áprilisi választások legnagyobb tétje az, hogy az a kormány folytathatja-e a munkát, amelyik biztonságot garantál, vagy egy olyan új kabinet alakul, amely a kerítést lebontva kiszolgáltatja a magyar embereket. Erős kormány és erős Magyarország vagy bábkormány – ez a kérdés.