A NASA új Orion űrhajójának első, egyelőre emberek nélkül végzett Hold körüli próbarepülése várhatóan 2020-ban lesz. A misszió csaknem három hétig tartó repülést követően tér vissza a Földre. A Magyar Tudományos Akadémia Energiatudományi Kutatóközpontjában működő űrdozimetriai kutatócsoportot passzív dózismérő detektorok készítésére kérték fel.
A csoport munkatársai hasonló detektorokkal már 2001 óta részt vesznek a Nemzetközi Űrállomáson (ISS) végzett kozmikus sugárzási és dózismérésekben. A Német Repülési és Űrkutatási Központ vezetésével 2009-ben indult Dosis, valamint 2012-től Dosis–3D programban végzett vizsgálatok az európai Columbus modul dózistérképezését szolgálják; ez a program a tervek szerint egészen az ISS üzemidejének végéig, azaz 2024-ig folytatódik.
Az eredményes együttműködésnek köszönhetően a kutatóintézet meghívást kapott a NASA MARE (Matroshka AstroRad Radiation Experiment) programban való részvételre. A kísérletben az űrhajósok helyére egy-egy antropomorf – azaz emberszerű – női fantomot helyeznek el, amelyeket különféle passzív és aktív dózismérőkkel látnak el. Az egyik fantom az izraeli StemRad cég által fejlesztett AstroRad sugárvédelmi mellényét viseli, annak árnyékolási képességeit vizsgálják a magyar fejlesztésű dózismérővel.
Magyar kutatók az 1970-es évek eleje óta foglalkoznak az űrhajósok szervezetét érő sugárzást érzékelő eszközök fejlesztésével. A legismertebb berendezés a kezdetben Fehér István, majd a későbbi változatoknál Apáthy István vezetésével készült Pille. Ezzel mutatták ki, hogy a vékonyabb falú, korszerűbb űreszközök belsejében magasabb sugárdózisnak vannak kitéve az űrhajósok, mint egykoron. „A kifejlesztendő dózismérő is hasonló elven működik, de nem keverendő össze a Pille eszközzel. Nem tekinthető a folytatásának, inkább párhuzamos méréstechnika” – tudtuk meg Zábori Balázs fizikustól, a csoport tagjától.
Az ISS négyszáz kilométerre kering a Föld felszínétől, a Hold átlagtávolsága 380 ezer kilométer. Ebből logikusan következik, hogy nem ugyanazok a hatások érik az asztronautákat a Nemzetközi Űrállomáson, mint ami éri mondjuk egy Hold körüli utazás részvevőit.
Bonyolultabb mérésekre kell alkalmassá tenni az új műszert, mint ami az űrállomáson működik? Hirn Attila tudományos főmunkatárs, kutatócsoport-vezető szerint jogos az észrevétel. A sugárzási tér okozta egészségi kockázat, főként a Föld mágneses terének védőhatása hiányában – elsősorban a jelentősebb naptevékenység, koronaanyag-kidobódások idején – a Hold körül nagyobb. „A Nemzetközi Űrállomáson használt nyomdetektoraink és termolumineszcens detektoraink ugyanakkor éppúgy alkalmasak az ISS-en, mint a Hold körüli pályán történő mérésekre. Nincs szükség bonyolultabb műszerre. Amúgy nem is műszerről van szó, hanem passzív, tápellátást nem igénylő detektorokról, amelyek visszatérnek a Földre, ahol a kollégáink kiértékelik azokat” – tájékoztatott a fizikus.
Azt is megtudtuk, hogy az amerikai felkéréssel nem jár közvetlen finanszírozás, pontosabban a NASA állja a feljuttatás és a visszahozatal költségeit, ami nem elhanyagolható szempont, hiszen ez a legjelentősebb költségtétel. A detektorokat, azok összeállítását, kalibrálását, repülés utáni kémiai maratásának és kiértékelésének költségeit viszont saját (például hazai pályázati vagy intézeti) forrásból teremti elő a kutatócsoport.