A magyar fizikusok meghatározó eredményekkel segítették az atomenergiai kutatásokat. Szilárd Leó 1934-ben a láncreakcióval kapcsolatban tett fontos szabadalmi bejelentést, ami a zseniális fizikus elméleti következtetése volt, hiszen az ezt igazoló kísérleti eredmények csak 1939-ben születtek meg.
Az olasz Enrico Fermi és Szilárd Leó a Columbia Egyetemen megtervezte a világ első atomreaktorát (atommáglyáját), amelyet Fermi az 1963-ban fizikai Nobel-díjjal kitüntetett Wigner Jenővel 1942-ben üzembe is helyezett. Teller Ede a II. világháború vége felé dolgozta ki a fúziós energiára épülő bombát – nem véletlenül hívták a magyar fizikust a hidrogénbomba atyjának. Hevesy György Nobel-díjas kémikus nevéhez fűződik a hafnium (ez koppenhágai eredmény) és számos izotóp felfedezése. A Nobel-díjat 1944-ben „a kémiai folyamatok kutatása során az izotópok indikátorként való alkalmazásáért” kapta.
Az első valóban hazai atomfizikai eredmény Simonyi Károly érdeme. A soproni egyetemen létrehozott, Van de Graaff-rendszerű gyorsító megépítése az adott korban szinte csodának számított. Így érthető, hogy a fizikus 1952-ben Kossuth-díjat kapott ezért a hatalmas teljesítményért. Négy évvel később már az MTA Központi Fizikai Kutatóintézet igazgatóhelyettese volt. Mások mellett neki is köszönhető, hogy 1959-ben itt helyezték üzembe az első hazai, két megawattos kutatóreaktort, aminek teljesítményét 1967-ben öt megawattra, 1991-ben tíz megawattra növelték. A Műegyetem oktatóreaktora 1971 óta működik. Ez utóbbi az első teljes egészében hazai tervezésű, kivitelezésű atomreaktor, amelynek berendezései is – az üzemanyagon kívül – magyar gyártmányok.
A közelmúlt eredményei közül mindenképpen meg kell említeni a reaktorok működésében lényegi szerepet játszó ingadozási jelenségek elméletének (nemzetközi szinten elismert) kidolgozását, ami Pál Lénárd nevéhez fűződik. Kiemelkedő jelentőségűek a paksi atomerőmű működéséhez kapcsolódó hazai vizsgálatok is.
Ezek részeként az acélból készült reaktortartályok, illetve a cirkónium fűtőelem-burkolatok sugárzás okozta anyagszerkezeti elváltozásait vizsgálják – itt a valóságosnál gyorsabban hozhatják olyan állapotba az acélt, amilyenbe az Pakson évtizedek alatt kerülne, így könnyedén megbecsülhetik azok élettartamát. Ezt a munkát az MTA Energiatudományi Kutatóközpont Atomenergia-kutató Intézet munkatársai vállalták el.
Az itteni kísérleti munka kiterjed a reaktoranyagok, a fűtőelemek és a reaktorban végbemenő folyamatok vizsgálatára normál és üzemzavari körülmények között, reaktorkémiai és sugárvédelmi mérésekre, valamint a környezeti hatások elemzésére is. A Műegyetem Nukleáris Technikai Intézetében a sugárvédelmi kutatások és a nukleáris méréstechnikai fejlesztések mellett a nukleáris energiarendszerek és az üzemanyagciklus elméleti vizsgálatával is foglalkoznak.
Napjaink egyik legnagyobb vállalkozása a 2015–18 között zajló Nemzeti nukleáris kutatási program, ami a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal által finanszírozott, széles körű szakmai együttműködésen alapuló projekt. Cél az atomenergia hosszú távú és biztonságos alkalmazásához szükséges technológia kutatása, valamint a hazai nukleáris szaktudás fenntartása és bővítése.
A projektben egyebek között helyet kapnak a kiégett fűtőelemek biztonságos elhelyezését célzó erőfeszítések, a negyedik generációs reaktorokhoz kapcsolódó kutatások és a hazai nukleáris kutatási infrastruktúra középtávú fejlesztési terveinek kidolgozása is.
A program részeként az Országos Közegészségügyi Központ munkatársai például a sugárzások hatására az élő szervezet sejtjein belül létrejövő elváltozásokat vizsgálják, valamint a sugárzás dózisának biológiai eljárásokkal történő mérését végzik.
Az egyik legújabb átütő eredmény a 2015-ös évhez fűződik. Bár az iskolában (még) úgy tanítják, hogy a protonok és a neutronok azonos tömegűek (miközben az atommagok körül keringő elektronok jóval könnyebbek), ez nem egészen pontos. A valóságban a neutronok egy árnyalatnyival nehezebbek a protonoknál.
Két éve – döntően magyar fizikusok – a világ egyik legnagyobb szuperszámítógépe segítségével kiszámolták, hogy a neutronok tömege 0,14 százalékkal haladja meg a protonok tömegét. Az ELTE Elméleti Fizikai Tanszékén és a németországi Wuppertali Egyetemen dolgozó Fodor Zoltán által vezetett kutatócsoport jutott erre az eredményre – a németországi Jülichben működő JUQUEEN szuperszámítógép segítségével. A Science magazinban közölt felfedezést még a rivális Nature folyóirat hasábjain is hatalmas áttörésként értékelték.