Észak-Skócia misztikus világa évezredes titkok tudója. A történelem előtti korok, nemritkán ötezer éves települések és monolitszentélyek hajdani lakói, nemkülönben XXI. századi leszármazottaik megbonthatatlan összhangban éltek, élnek a természettel.
Erősen szeles napokon egyes házak falai között ma is hallani a gyorsan futó légáramlatok muzsikáját, amely a helyiek szerint az ősök zenéjét idézik. No, persze a valódi talpalávalót a sziget Caithess megyéjében is a skót dudából csalják elő a szoknyás és térdzoknis népviseletbe öltözött zenészek, gyapjú ruhájukon a ma is nagy becsben tartott klánokra egyedileg jellemző színű kockákkal.
Nincs ez másként a John O’Groats-nál sem, amelyet Nagy-Britannia legészakibb pontjaként tartanak számon (a legdélebbi pont Land’s End Cornwallban), ahol a süvítő szélben jól látható a még északabbra fekvő Orkney-sziget déli partvonala.
A fegyelmezett, hagyományokban gazdag Nagy-Britanniában is előfordulhatnak persze olyan kis malőrök, hogy a legészakibbnak kinevezett ponthoz képest valójában van még északibb is: Dunnet Head. Igaz, ott nincsenek szuvenírboltok és teázók, még skót dudás sem, csak egy világítótorony.
Ám ahol leszakad a part, a sziklák repedéseiben tömegesen fészkelnek a tengeri madarak, köztük a ritkán látható, jellegzetes csőrű lundák. Ahogyan ugyancsak a kis településen áll Mary Ann Calder és férje több mint két évszázados tanyája, ahova a királyi család is ellátogatott teázni 1955 májusában egy jachtkirándulás alkalmával.
Az akkor még csak három éve özvegy anyakirálynő és kísérete persze nem Londonból ruccant át az északi skót vidékre, hanem Mey kastélyából, amelyet Bowes-Lyon Erzsébet a férje, VI. György halála után vett az északi vidéken, nem messze nyugatra John O’Groatstól.
A méreteiben és felszereltségében sem hivalkodó építményben gyakran fordultak meg az unokák is. Manapság azonban már csak Károly walesi herceg, a kedvenc trónörökös unoka teszi tiszteletét a nagymama rezidenciáján minden évben.
A legenda szerint az ódon falak között néha látható egy szomorú hölgy kísértete is, akit zord atyja a rangon aluli szerelme miatt évszázadokkal ezelőtt a toronyba záratott. Ám a lány bánatában kivetette magát a legfelső ablakból.
A lépten-nyomon legendákkal és szellemhistóriákkal átszőtt skót felföldről szakadhatott le egykoron az Orkney-szigetcsoport, amely mintegy 70 kis szigetből áll (ebből körülbelül 20 lakott), és Caithnesstől 16 kilométerre északra fekszik.
Orkney adminisztratív központja a fő szigeten, Mainlanden található Kirkwall. Mintegy 7000 lakosa, nagy kikötője és Szent Magnusnak szentelt katedrálisa van. A szigeteken nincsenek fák, amiért részben az erős légmozgás lehet felelős: évente négyszer-ötször heves szélvihar söpör végig a tájon. Az éghajlat viszont elég mérsékelt, az éves átlaghőmérséklet 8 Celsius-fok; télen 4, nyáron pedig 12.
A vikingek annak idején megszállták Orkneyt, és a szigetcsoport Norvégia birtoka lett, majd a XV. században hozományként került Skóciához. A vikingek korát idézi Brough of Birsay település, a helynevek nagy többsége és a rúnafeliratok.
Mainlanden a világörökség része a „Neolitikus Orkney Szíve”, amely egy csoport neolitikus emlékműből áll, köztük egy nagy sírkamrából (Maes Howe), két kőkörből (a Stones of Stenness és a Ring of Brodgar) és Skara Brae településből. A turisták számára a szigetek egyik legnagyobb vonzereje az éjszaka nélküli nyár. A meglehetősen borsos áron mért szállásokon ilyenkor nem könnyű üres szobát találni. Ennél talán csak egy-egy téli napkitörés után nehezebb, amikor a hosszú és sötét évszakban zarándoklat indul a délebbi vidékekről annak reményében, hátha sikerül meglesni az északi fényt.
Skócia legendáin nem fognak az évszázadok, népe szilaj, szabad lelkű, barátságos és vendégszerető. Nem véletlen, hogy nemzeti állatuk az egyszarvú. Invernessig és attól északra – ahol lényegesen kevesebb a turista, mint akár a Loch Nessnél vagy a keleti parton – Glasgow-ból és Edinburgh-ből is el lehet jutni vonattal vagy autóbusszal. Edinburgh-ba a Ryanair jár, visszafelé pedig akár Londonon keresztül is lehet utazni; odáig easyJettel, aztán Lutonról Wizz Airrel Budapestig.
A skótok előszeretettel fogadják el az angol királynő arcképét ábrázoló brit papírpénzt, ellenben az ő bankóikat náluk kell elkölteni, mert nem csereszabatosak. Ételeik hasonlóak az angolokéhoz, ám a klasszikus black pudding helyett náluk a huggys az emblematikus étel.
A disznósajtot idéző csemegét a skótok nemzeti identitásuk egyik jelképének tartják. A feldarabolt birka- vagy borjúbelsőségből készült alapanyagot faggyúval, hagymával, zabliszttel és fűszerekkel keverik, majd juhbélbe vagy birkabendőbe töltik és megfőzik.
Tűzforrón, fehérrépapürével és tört burgonyával szervírozzák. Az északi részeken továbbá előszeretettel kínálják a füstölt halból készült, tejszínes sűrű levest (chowder) is, meleg zsömlével.