Noha 2017-ben több mint 14 ezer lakást adtak át, idén pedig csaknem 19 ezer új otthon elkészülte várható, a lakásépítések száma továbbra is elmarad a 2000 és 2005 közötti lakáspiaci ciklus átlagos értékétől – állapította meg a Magyar Nemzeti Bank (MNB) friss Lakáspiaci jelentésében. Akkor évente átlagosan mintegy 33 ezer lakás épült, de a korábbi ciklus felfutását megelőzően, az 1990-es években is 20 ezer fölötti volt az évente átadott új építésű ingatlanok átlagos száma.
A jegybank elemzése szerint 2014 óta a régiós országok mindegyikében emelkedést mutat a kiadott lakásépítési engedélyek és a felépült lakások száma. Az átadott otthonok számát az előző évben engedélyt kapó lakások számához viszonyítva viszont az látszik, hogy míg Ausztriában és Csehországban 2017-ben nagyságrendileg a korábban engedélyezett lakások számának megfelelő új állomány jött létre, Lengyelországban és Szlovákiában pedig 75–85 százaléka, Magyarországon ennek a fele se valósult meg.
Tavaly Ausztriában a meglévő lakásállomány 1,4 százaléka újult meg, Lengyelországban 1,25, Szlovákiában 0,9, Csehországban és Romániában pedig 0,6 százaléka. Ugyanakkor Magyarországon ez a ráta a 2008-as 0,85 százalékhoz képest ötödére esett 2013-ra, és 2017-ben is csupán 0,33 százalékot tett ki.
A hazai lakáspiaci ciklus lassú felfutását a jegybank több tényezőre vezeti vissza. A régión belül a magyar építőipar súlya a legkisebb a hazai össztermékben, emellett a válság óta az építőipari foglalkoztatás aránya is alacsonyabb a térségbeli átlagnál. A vállalati és állami építési beruházások bővülése is hozzájárulhatott a szűk keresztmetszethez: az építőipari vállalatok a magasabb jövedelmezőség érdekében a nagyobb projektekben érdekeltek, így a lakásépítések kiszorulhattak a cégek portfóliójából. A térségben átlagosan az építőipari vállalkozások 27 százaléka tekinti a termelést gátló tényezőnek a munkaerő-hiányt, Magyarországon az idén már több mint 60 százalékuk.
Az alacsonyabb megújulási rátát magyarázhatja az is, hogy a hazai kis és közepes cégek termelékenysége az osztrák termelékenység harmadát sem érte el 2016-ban, de érdemben elmaradt a lengyel építőipari vállalatokétól is. Ezt az építőipari vállalkozások alacsony beruházási hajlandósága, a méretgazdaságosság nem megfelelő kihasználása, valamint a kevésbé korszerű technológiák használata magyarázhatja.
A csökkenő népesség ráadásul mérsékli az egyensúlyi lakásépítések szintjét, ami így a lakáspiac megújulási rátájára negatív hatással van. Az MNB becslése szerint az egyensúlyi lakásépítések éves száma a 2000–2005 közötti ciklusra becsült 40 ezres szintről 32 ezer közelébe mérséklődött. Míg 2001-es adatok szerint 373 880 volt a nem lakott lakások száma, 2016-ban már több mint 550 ezer ingatlan állt üresen az országban, ami a meglévő állomány 12,5 százaléka. A megújulási ráta számítása során a forgalomképtelen üres lakások lefelé torzítják a hazai lakáspiac megújulási mutatóját.
Érdektelen munkások
A befejező munkálatok csúsznak, a szerkezetépítési kapacitások elérhetősége valamivel jobb, mint korábban – derült ki a jelentéshez lakáspiaci szereplőkkel készült interjúkból. Az elmúlt időszakban a fejlesztőknek másfél évről két évre kellett emelniük a projektek megvalósításához szükséges időt. A megkérdezettek szerint voltak ugyan példák brigádok hazatelepülésére, de a többséget nem lehet hazacsábítani még a megnövekedett bérekkel sem, mert a magyar építőipart nagymértékű ciklikusság jellemzi, a néhány éves fellendülési időszakokra pedig nem érdemes hazajönni. A meglévő munkaerő termelékenysége igen alacsony, a magyar építőipari dolgozók nincsenek érdekeltté téve abban, hogy minél többet termeljenek. Ezen teljesítményalapú bérezéssel és bértarifarendszer bevezetésével lehetne segíteni.