Az egyetlen magyar építésű csatahajó sokáig csak a pólai (ma Pula) kikötőben horgonyzott, aztán bevetésre küldték az első világháború végén. Az olaszok rögtön elsüllyesztették az SMS Szent Istvánt – az SMS a Seiner Majestät Schiff, Őfelsége hajója német kifejezés rövidítése. A csatahajó Magyarország számára meghatározó jelentőségű volt, a hazai hajóépítés legnagyobb volumenű alkotása.
A 152 méter hosszú és 20 ezer tonna vízkiszorítású, a Ganz-Danubius fiumei hajógyárában összeszerelt hadihajó a korszak egyik legmodernebb példánya volt. A két hajócsavaros hadihajót 1914 januárjában bocsátották vízre, az avatáson Mária Terézia Henrietta főhercegnő képviselte az uralkodót.
A hatalmas eszközt 1915 novemberében állították hadrendbe, de csak a lőgyakorlatok idejére hagyta el a pólai kikötőt. Első harci feladata az Adriai-tenger bejáratát – az Otrantói-szorost – elzáró tengeri barikád szétzúzása lett volna. A Szent István 1918. június 9-én futott ki – ezzel egy időben két olasz gyorsnaszád hajózott ki az Adriai-tenger másik oldalán fekvő Anconából.
Az egyik gyorsnaszád ötszáz méterről két torpedót lőtt a Szent Istvánra, mindkettő talált: öt méterrel a vízszint alatt lékelték meg a hajót. A tengerészek erőfeszítései ellenére az oldalára dőlő csatahajó alig öt perc alatt elsüllyedt. A legénység tagjai közül 85 matróz és négy tiszt – közülük 41 magyar – vesztette életét. Utólagos elemzések alapján tudjuk, hogy a hajó pusztulását tervezési hibák gyorsították: túl magasan volt a súlypontja, a tizenkét hatalmas ágyú nagy súlya miatt könnyebben dőlt az oldalára. A legfőbb problémát azonban a nem megfelelő torpedóvédelem jelentette. A hajóroncs a Premuda-szigettől kilenc tengeri mérföldre délre, 66 méter mélyen fekszik.
A roncsot halászok fedezték fel, amelyhez először Tetar Djuric jugoszláv haditengerészeti búvár merült le 1974-ben, 1979-ben egy társa szállt alá. 1990 szeptemberében az olaszok indítottak expedíciót a Szent Istvánhoz, de a Skoda-gyár révén (ez a cég szállította a hatalmas ágyúkat) cseh búvárok és régészek is megnézték a roncsot. A magyarok által szervezett expedíciók tagjai többször is lemerültek. Ezek során eltávolították a Szent István névtábláját, amely más tárgyakkal – például egy díszes lámpatesttel – együtt a pólai múzeumba került.
Mivel a Szent István fokozottan védett roncsnak és víz alatti katonai temetőnek minősül, valamint a nagy mélység miatt speciális képzettséget és tapasztalatot igényel a kutatása, a horvát hatóságok még a hivatásos búvárok számára is nehezen adnak merülési engedélyt. A magyar Szent István Csatahajó Búvárrégészeti Expedíció, ahogy tavaly, idén is kapott kutatási engedélyt. A múlt pénteken indított expedícióról beszámoló Origo.hu arról ír, hogy minden, ami a roncson található vagy a roncshoz tartozik, a horvát államot illeti meg az érvényes jogszabályok alapján. A Szent István ugyan a nyílt tengeren, ám horvát felségvizeken nyugszik a hullámsírban.
Az idei merülés máris nem várt eredményt hozott: először találtak emberi maradványt – egy alkarcsontot – a roncs belsejében. A portálnak nyilatkozó Miklós Tamás szerint a Szent István állapota a felfedezése óta eltelt négy évtized alatt rendkívül sokat romlott. Az átfordulása miatt a hajó legnehezebb, vastagon páncélozott feneke, illetve vízvonal alatti része került felülre, az ehhez képest gyengébb fedélzet, valamint a felépítmény pedig alulra. A száz év alatt folyamatosan pusztuló csatahajó kiemelésére – a rossz állapota és a hatalmas költségek miatt – nincs remény.
A Szent István csatahajó elsüllyedésének 90. évfordulóján magyar búvárok a maradványon emléktáblát helyeztek el. Az Országgyűlés 2016-ban június 10-ét a magyar hősi halott haditengerészek emléknapjává nevezte ki.