A több mint 25 főt foglalkoztató cégeknek idén már 1,242 millió forintot kell fizetniük rehabilitációs hozzájárulásként, ha nem foglalkoztatnak kellő számban megváltozott munkaképességű munkavállalót. A törvény szerint a teljes dolgozói állomány legalább öt százalékát fogyatékkal, illetve tartós betegséggel élőkkel kellene feltölteni, ám ezt az előírást a vállalkozásoknak még mindig a kisebb része tartja csak be maradéktalanul.
Pedig a „büntetésként” befizetendő rehabilitációs hozzájárulás összege folyamatosan emelkedik, mértéke ugyanis évente és fejenként a tárgyév első napján a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló részére megállapított alapbér kötelező legkisebb összegének kilencszerese.
Ez az összeg jelenleg 29 százalékkal magasabb a két évvel ezelőttinél és nyolc százalékkal a tavalyinál – hívta fel a figyelmet közleményben a Trenkwalder Személyzeti Szolgáltató Kft. Ez a tény, valamint az, hogy számos területen egyre nyomasztóbb a munkaerőhiány, akár arra is ösztönözhetné a cégeket, hogy mind több megváltozott munkaképességűt foglalkoztassanak. Vannak is erre utaló jelek, egyes üzletláncoknál mind többször találkozni fogyatékkal élő pultosokkal, pénztárosokkal.
Összességében azonban a kép alig változott a korábbi évekhez képest, a rehabilitációs hozzájárulásból befolyó bevételek ugyanis folyamatosan növekednek, és nem csupán magának az összegnek az emelkedése miatt – mondta lapunk érdeklődésére a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) elnöke.
Kovács Ágnes hozzátette ugyanakkor, hogy ez nem csupán a cégek hozzáállásán múlik, minél képzettebb munkaerőt keres ugyanis egy cég a megváltozott munkaképességűek között, annál nehezebb a dolga. Ennek egyik oka, hogy az alap-, az át- és a továbbképzés sem tart lépést a munkaerőpiaci szükségletekkel, mellesleg, ha megnézzük a betölthető munkaköröket, akkor jellemzően még mindig a rongyszőnyeggyártásnál, a kosárfonásnál, csomagolási és összeszerelési munkáknál tartunk – mutatott rá.
Az elnök szerint a helyzeten csak komplex oktatási, képzési és foglalkoztatási stratégiával lehetne változtatni. – Ma átgondolatlan, ebből eredően nem is hatékony ez a rendszer, ezért a megváltozott munkaképességűek oktatási, munkaerőpiaci integrálására fordított kiadások is legfeljebb csak rövid távú eredményeket hoznak – vélekedett Kovács Ágnes.
El kell érni – mondta –, hogy nagyobb arányban jussanak magasabb végzettséghez, szakmához a fogyatékkal élők, olyanokhoz, amelyekre valóban igényt tartanak a munkáltatók, hogy valóban részt tudjanak venni potenciális munkavállalókként a nyílt munkaerőpiacon.