A parlamenti tudósításokat olvasgatva az lehet az ember érzése, hogy nagyotmondási kór lett úrrá az ellenzéken. Az érintettek azzal igyekeznek toronyháznyinak bemutatni földszintes jelentőségüket, hogy dörgedelmes frázisokat pufogtatnak.
A Demokratikus Koalíció oszlopos tagja, Varju László éppen kedden látta elérkezettnek az időt, hogy egy törvény kapcsán az állami vagyont féltse a kormánypártoktól, példaként emlegetve fel a kecske és a káposzta viszonyrendszerét.
Az előterjesztés nem is érdekes, az viszont igen: vajon miért gondolják a DK-ban, hogy a nagyérdemű már elfeledte Gyurcsány Ferenc miniszterelnökségét? Vagy netán arról van szó, hogy a DK-ban túl gyorsan múlik az idő, és már nem emlékeznek arra, miért szavaztak az emberek tömegesen Gyurcsány ellen 2010-ben?
Ha esetleg valakit cserben hagyott volna a memóriája: például azért, mert sokan úgy vélték, hogy a balosok elloptak mindent, amit lehetett, és azt is megpróbálták ellopni, amit nem lehetett. A kecskét meg a káposztát is.