Kevésbé lehet okuk panaszra a hazai nyugdíjasoknak, már ami a nyugdíjak értékének emelkedését és az összeg vásárlóerejét illeti. Boros Imre közgazdász lapunknak elmondta: az öregségi nyugdíj átlagösszege tavaly megközelítette a 130 ezer forintot hazánkban. A statisztika szerint ez egy év alatt ötszázalékos emelkedésnek felel meg. Ráadásul a nyugdíjak reálértéke is folyamatosan nő.
– Magyarország kedvező helyzetben van: egyrészt az elmúlt években dinamikus általános jövedelememelkedés volt, emellett csökkentek az állam finanszírozási költségei, így a kormány megengedhette magának, hogy az inflációnál magasabb arányban emelje a nyugdíjakat – fogalmazott a szakember.
Emellett számos egyéb intézkedés növelte a vásárlóerőt. Tavaly a jelentős gazdasági növekedésnek köszönhetően az állam 41 milliárd forintnyi nyugdíjprémiumot fizetett ki az érintetteknek, márciusban pedig Erzsébet-utalványt is kaptak az idősek. Boros Imre emlékeztetett arra is, hogy az alacsonyabb rezsiköltségek, a gyógyszerek ára sem szállt el, ráadásul számos alapvető élelmiszer lett olcsóbb a forgalmi adó csökkentése révén.
– Ezek az intézkedések mind segítettek abban, hogy a nyugdíjasok relatíve elégedettek legyenek – jegyezte meg. Magyarországon ráadásul az átlagfizetés és az átlagnyugdíj százalékban közelebb áll egymáshoz, mint más országokban. Van ugyanis olyan uniós tagállam, ahol egy nyugdíjas az átlagos fizetés 40 százalékát vagy annál is kisebb összegű juttatást kap.
– Természetesen senki sem mondja azt, hogy nem lehetne még magasabb a nyugdíjak átlagértéke, ugyanakkor a legnagyobb elégedetlenség azok esetében mutatkozhat meg, akik az aktív éveik alatt megpróbáltak kibújni a járulékfizetés kötelezettsége alól, vagy épp csak a minimumot fizették be a közös kasszába – fogalmazott Boros Imre.
Ilyenek például az úgynevezett borravalós szakmák. Hosszú ideig a vendéglátásban hivatalosan nagyon alacsonyak voltak a keresetek, a fizetés jó részét pedig a feketezónában adott borravaló tette ki. De hasonló helyzetben vannak a borbélyok, a taxisok, a szabadfoglalkozású ügyvédek, valamint azok a színészek és művészek is, akik hosszú ideig a legkisebb nyugdíjjárulékot fizették maguk után. Ők azok, akik most kénytelenek alacsony nyugdíjjal beérni.
Az európai uniós meghatározás szerint egyébként a szegénység kockázatának azok az emberek vannak kitéve, akik olyan háztartásban élnek, ahol az összjövedelem nem éri el a nemzeti átlag hatvan százalékát. Ebből a szempontból a hazai nyugdíjasok kedvező helyzetben vannak.
Az Eurostat legfrissebb kimutatása szerint ugyanis míg az Európai Unió átlagában az idősek 14 százaléka él a szegénységi küszöb alatt, ez az arány hazánkban 9,1 százalék. Ezzel pedig olyan tagállamokat utasítunk magunk mögé, mint Ausztria vagy épp Németország. Utóbbi esetében a mutató 17,5 százalékon állt 2017-ben, míg az osztrákoknál 12,1 százalékot ért el a szegény időskorúak aránya. Ugyanakkor régiós összehasonlításban is jól állunk, a visegrádi országok közül egyedül Szlovákiában jobb a helyzet, ott a szépkorúak 7,6 százaléka tartozik a legalacsonyabb juttatásban részesülők közé.
Arra Boros Imre is felhívta a figyelmet, hogy a mutató relatív, a szegénységi küszöböt mindig az adott ország állapota szerint állapítják meg, nincs egy általános, nemzetközileg elfogadott összeghatár, amely alatt valaki szegénynek számítana. A hazai nyugdíjasok tehát a társadalom többi tagjához viszonyítva tekinthetők szegénynek vagy gazdagnak. Megjegyezte: a hazai átlagnyugdíj reálértéke forintban jóval magasabb, ugyanezen összeg Ausztriában például sokkal kevesebbet érne.
A statisztikák szerint egyébként az egyszemélyes háztartások szegénységi küszöbe havonta valamivel kevesebb, mint 84 ezer forint. Az uniós lista sereghajtói egyébként az észtek, ahol a nyugdíjasok 46 százaléka él a szegénységi küszöb alatt, a legkedvezőbb helyzet pedig Franciaországban van, ahol az uniós átlagnak csupán a fele, az időskorúak hét százaléka érintett.