Egyértelműen igénylik az állampolgárok, hogy minél jelentősebb legyen a megújulók szerepe az energiaellátásban – áll a Francia Tudományos Akadémia energetikai bizottságának frissen publikált állásfoglalásában, amelynek szerzői ehhez hozzátették: a választóknak ezzel párhuzamosan azt is meg kell követelniük a döntéshozóktól, hogy megvalósítható és koherens forgatókönyveket vizsgáljanak, amelyek nem a mítoszokra, téveszmékre építenek. Ezekben a forgatókönyvekben egyértelművé kell tenni, hogy nem lehetséges kizárólag megújulóalapon biztosítani egy ország energiaellátását, és ki kell jelölni egy olyan észszerű modellt, amelyben – ha fontosnak tekintjük a karbonmentes áramtermelést – az atomenergiának helye van a következő évtizedekben.
A tanulmány szerint az aktuális viták alapján az állampolgárok akár arra a téves következtetésre is juthatnak, hogy a megújuló energiaforrások tömeges fejlesztése révén az atomenergia és a fosszilis források feleslegessé válnak, azoktól mindörökre meg lehet szabadulni. Azonban az energetikai átmenet témájához kapcsolódó programok nem számolnak a szükséges mértékben a fizikai, műszaki és gazdasági korlátokkal. A tervezésnél figyelembe kell venni azt, hogy a szél- és naperőművek névleges teljesítménye eltér a tényleges rendelkezésre állásuktól. Franciaországban például mindössze 23, illetve 13 százalékos ezeknek a berendezéseknek az átlagos kihasználtsága. Nyilvánvaló emellett, hogy nem létezik egyetemesen ajánlható, kizárólagos energiapolitika; minden országnak a saját földrajzi és klimatikus adottságaihoz igazodva kell kialakítania a megfelelő energiamixet, vagyis a termelés összetételét.
Jól ismert probléma a megújulóalapú erőművek ingadozó áramtermelése is. Mivel időjárásfüggő, szakaszosan termelő erőművekről van szó, a rendszerirányítóknak gondoskodniuk kell a lakosság ellátásáról azon időszakokban is, amikor szél- és napenergia-termelés nem áll rendelkezésre. Ezt a problémát még egy európai szinten összekapcsolt villamosenergia-hálózat sem képes megoldani, mivel Európa-szerte egyszerre van éjszaka, és az anticiklonok hatása is gyakran egyidejűleg jelentkezik a szomszédos országoknál.
A villamos energia ipari mértékű tárolása sem megoldott: Franciaország kétnapi áramigénye, nagyjából 2,85 terawattóra (TWh) tárolásához a Tesla által is alkalmazott lítium-ionos akkumulátorokkal legalább 12 millió tonnás berendezésre volna szükség, amelynek előállítása 360 ezer tonna lítiumot igényelne. Összevetésképpen: a világon évente 40 ezer tonna lítiumot termelnek ki.
Az áramkimaradások kockázatának minimalizálása érdekében – megfelelő tárolókapacitások hiányában – tehát továbbra is szükség van könnyen szabályozható erőművekre és alaperőművekre minden állam villamosenergia-rendszerében. Az elemzés szerzői kitértek a németországi energiafordulatra (Energiewende) is. Mint kiemelték: hiába nőtt a német villamosenergia-mixben 30 százalékra a megújulók részaránya, és csökkent az atomerőműveké 13 százalékra, a fosszilis energiahordozók részaránya maradt 55 százalék.
Mivel a megújulók időszakos termelők, 13 gigawattnyi új szénerőmű-kapacitás vált szükségessé, ez pedig a német lignitvagyon gyorsított ütemű kitermelésével jár. Mindezek fényében az akadémia szerint nehezen nevezhető sikernek az Energiewende, hiszen Európában továbbra is Németország az egyik legnagyobb szén-dioxid-kibocsátó, ráadásul a legmagasabb lakossági áramárak mellett.
A szerzők kiemelték: ellentmondásos, ha az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését az atomenergia részesedésének erőltetett leépítésével szeretnék elérni. Számos tanulmány bizonyítja, hogy a megújulók 30-40 százalékot meghaladó részesedése az áramtermelésben durva áremelkedést eredményez, növeli a károsanyag-kibocsátást, valamint megkérdőjelezi az ellátásbiztonságot.
A tanulmányt Aszódi Attila, a paksi atomerőmű kapacitásának fenntartásáért felelős államtitkár tolmácsolta tematikus blogján.