– Többször elmondta, hogy stratégiai fontosságúvá vált az építésügy. Miben érhető ez tetten?
– Az építészek mindig is szerették volna, hogy a szakmájuk, a hivatásuk elismertsége helyrebillenjen. Ez már nagyon időszerű volt olyan évtizedek után, amikor a tervezőknek „névtelen” óriásvállalatokban kellett dolgozniuk, és – egy-egy kimagasló tehetséget, mint például Makovecz Imrét leszámítva – kevés lehetőségük volt arra, hogy megmutathassák magukat. A 2014-ben megalakuló kormány a „hátsó polcról” húzta elő az építésügyet. Azzal, hogy a Miniszterelnökség stratégiai államtitkárságára kerültünk, az építésügy kiemelt szerepet kapott a korábbi, szétaprózott helyzetéhez képest. 2015-ben a Nemzeti építészetpolitikában a szakmának a társadalomban elfoglalt szerepét, ars poeticáját fogalmaztuk meg. Ennek a kiadványnak a kidolgozását évtizedes előkészítő munka előzte meg.
– Miért nem történhetett meg mindez 2014 előtt?
– A kezdeményezés gyökere megjelent már a politikában, de azt sem szabad elhallgatni, hogy az építésztársadalom sem szerveződött, nem volt egységes. A párbeszéd szándéka mindig jelen volt, de jelentős előrelépés a szakmai viták és érdekellentétek okán nem tudott létrejönni, nem volt közös nevező. Az elektronikus építésügyben viszont már 2013-ban nagyon fontos változások mentek végbe.
– Mit tett ilyen előzmények után a helyettes államtitkárság az elmúlt években?
– Az építészeti és építésügyi helyettes államtitkárság megalakulásakor már készült az otthonteremtési program, a csok, viszont bürokratikus útvesztők hátráltatták az ügyintézést. Célul tűztük ki, hogy rendbe tesszük az építésügy adminisztrációs folyamatát. A bürokráciacsökkentés egyik legfontosabb része az egyszerű bejelentés kidolgozása volt. Ezt először a 300 négyzetméter összes hasznos alapterületet meg nem haladó új lakóépületekre vezettük be, de tavaly márciustól már az ennél nagyobb, saját célra szolgáló lakóházakat is bejelentéssel lehet építeni, továbbá a házbővítésekhez sem kell már az engedélyezési eljárás. 2016 végén megújult az E-építés portál, amely az addig széttagolt oldalak helyett egyablakos ügyintézést tett lehetővé 22-féle építési eljárásban. Kialakítottuk az e-közmű rendszerét is, így az építkezés esetén szükséges egyeztetés jelentősen egyszerűsödött. Óriási lépésnek tartom a településképi arculati kézikönyvet is, amely a helyi polgárok bevonásával gondoskodik a település épített, tájképi és településképi értékeinek védelméről.
– Milyen volt az újdonságok szakmai fogadtatása?
– Az egész munkámat úgy kezdtem, hogy a szakmai szereplőkkel szerettem volna egy asztalhoz ülni. Azt mondtam, fogalmazzuk meg közösen azokat a célokat, amelyeket ciklusokon átívelve el lehet érni. Az építészeti szakmai szervezetekkel, sőt a mérnökök képviselőivel is sikerült párbeszédet kialakítani, a Magyar Építészkamarával és a Magyar Mérnöki Kamarával stratégiai partnerségi megállapodást kötöttünk. Együtt gondoltuk ki az egyszerű bejelentést, ahogy az arculati kézikönyvek koncepcióját is. Nagyon szokatlan dolgokat alkottunk, a szolgáltató állam megteremtése és a tervezés minőségének erősítése felé léptünk nagyot. A folyamatos kommunikáció tette lehetővé, hogy a kollégák elfogadják ezeket az újításokat. Hatalmas újdonság ez, olyan ugyanis még nem volt, hogy hatóság nélkül lehessen építkezni.
– Éppen ez az egyik vitatott pont. Nem tartanak megszaporodó jogvitáktól?
– Sok mindent megvizsgáltunk az egyszerű bejelentés bevezetése előtt. Áttekintettük, hogy hol van olyan terület, ahol a hatóság figyelő-ellenőrző szerepe is elegendő. Ha megvannak a keretek, de van mozgástér, akkor a polgárok tudnak alkotni, fejleszteni, építkezni. A kormányzat azt mondta ki ezzel, hogy jogkövető, felnőtt embereknek tekinti az építés szereplőit. Bízunk benne, hogy a helyben élők szeretik a városukat, és lakókörnyezetükkel harmóniában építkeznek a helyi építészeti arculat és tájképi sajátosságok ismeretében. A felelősség ténye sokszor szóba kerül, csakhogy korábban is komoly felelősségük volt a feleknek, mára azonban kitisztultak a ködös hatósági szerepek, átlátható és kiszámítható lett a rendszer. Azt is látjuk, hogy a munkájukat eddig is lelkiismeretesen végző tervezők most egészen felszabadultak. Fontos változás még, hogy egyszerű kiviteli terv szükséges a korábbi engedélyezési terv helyett, amely általában nagyon leegyszerűsített és sablonos volt, sok probléma okozója.
– Sok helyütt elmondta, hogy átláthatóbbak, egyszerűbbek lettek a szabályozások. Mégis azt látni, hogy különböző átmeneti szabályok hatályosak, miközben folyamatosan új és újabb elemek, módosítások jelennek meg.
– A jogszabályok átláthatatlansága és az építésügy túlszabályozottsága sok évtizedes örökség. Ez valóban átmeneti időszak, nagyon sok munkánk van benne, hogy a szabályozás áttekinthető és koherens legyen. Ha változást szeretnénk, jobbá akarunk tenni valamit, akkor nagy levegőt kell venni, és lépni kell. Ennek a feszültségét felvállaltuk, annak ellenére, hogy kiváló mérnök és építész kollégáim is többször mondták nekem, hogy „De hát a régit legalább megszoktuk”. A településügyben is csökken a bürokrácia azzal, hogy az eddigi öt helyi rendelet szerepét egy veszi át. A települési arculati kézikönyvben foglaltak alapján készülő rendelet már a helyi közösség megegyezésén alapul.
– Mi az arculati kézikönyvek jelentősége?
– Minőségi váltást várunk tőlük. Eddig még senkinek nem sikerült szavakban, paragrafusokban megjeleníteni, hogy mitől lesz megfelelő egy épület. Az arculati kézikönyv olyan új elgondolás, amely képekkel és ábrákkal nyújt közérthető kapaszkodót a lakosoknak, a helyi vezetőknek arra vonatkozóan, hogy melyek azok az elvárások, amelyeket az ott építkezőknek figyelembe kell venniük. Az építésznek is jó, mert könnyen tud egyeztetni a megrendelővel arról, hogy egy adott településrészen, adott utcában milyen megoldások jöhetnek szóba. Ehhez most már nem kell több tíz oldalas jogszabályokat átrágni.
– A következő Országgyűlés fogadhatja már el az építésügyet meghatározó területrendezési terveket. Miért fontosak ezek?
– A regionális, térségi, tájegységi és azon belül a települési tervek hierarchiájának alapja a területrendezés. Az ebben megfogalmazott alapelvekből lehet a településrendezést és -fejlesztést továbbgondolni. A Magyarország területrendezéséről szóló törvény a megkezdett bürokráciacsökkentést teszi teljessé azzal, hogy három törvényt egy jogszabályban egyesít. Az országos területrendezési tervet, a budapesti agglomeráció és a Balaton kiemelt üdülőkörzet területrendezési tervét összefogó javaslat lényege, hogy országosan egységesítettük, hol lehet építkezni, ellenben hol szeretnénk a tájat megőrizni. A tervezet készítéskor fontos szempont volt, hogy védelmi szintek ne csökkenjenek, és meghatározzák az egyes térségek fejlesztési lehetőségeit a jövőre nézve. Az érintett önkormányzatokkal, az ágazatokkal, szakmai és civil szervezetekkel egyaránt egyeztettünk.
– Mi a digitális alaptérkép lényege?
– A törvényjavaslat eredménye lesz az is, hogy az elavult, pontatlan papír alaptérképekre készült rendezést felváltja az európai viszonylatban is kiemelkedő digitális alaptérkép. A településrendezési tervek készítésének költsége így harminc százalékkal csökken, a ráfordított idő is jelentősen rövidül. Eddig jóformán minden ágazat – a közlekedésügy, a mezőgazdaság, az erdészet, az energetika és sorolhatnám – más-más típusú térképeket használt. Kis túlzással az egyik kockás papíron ceruzával rajzolt, a másik a legmodernebb technológiát alkalmazta. A digitális alaptérképpel lehetővé tesszük, hogy mindenki egységes térképeket használjon, ugyanarról a térképről tudjon dolgozni a mérnök és a közigazgatási alkalmazott.