Minden évben kétszer, az óraátállítások alkalmával fellángol a vita arról, hogy valóban szükséges-e a téli-nyári időszámítás váltogatása, és hogy ki mennyire találja kényelmetlennek a módszert.
A legutóbbi, október végi átállítás a szokásosnál erőteljesebb társadalmi vitát generált; Kepli Lajos jobbikos képviselő napirenden tartotta a témát határozati javaslatával. Az általa benyújtott és a gazdasági bizottság által a múlt héten megszavazott dokumentum a százéves gyakorlat eltörlését ígéri. A politikus szerint a nyári időszámításban kellene maradnia Magyarországnak úgy, hogy az órákat soha többé ne kelljen állítgatni.
Csakhamar kiderült, hogy nem lehet egyetlen tollvonással elintézni a kérdéskört, ugyanis – mint arra az Eurologus blog rámutatott – európai uniós irányelv biztosítja, hogy egységesen minden tagország igazodjon az óraállítás rendszeréhez. Arról ugyanakkor szabadon dönthet minden tagállam, hogy melyik időzónába tartozzon. Spanyolország például annak ellenére van a GMT+1-es időzónában (a greenwich-i időnél egy órával előrébb), hogy nagyjából Nagy-Britanniával azonos hosszúsági körön fekszik.
Tehát áttérhetünk ugyan az egy órával keletebbi zónába, ahol Finnország, a balti államok, Románia, Bulgária, Görögország és Ciprus is található, de a téli-nyári időszámítás váltakozását nem iktathatjuk ki, amíg azt az uniós jogszabály tiltja.
Az időzónaváltást és az óraállítás megtartását tartaná megfelelőnek Herman Gábor mérnök, aki szabadidejében számolta ki, milyen hatásai lennének egy ilyen lépésnek. Javaslata szerint a GMT+2 időzónában a jelenleginél évente 71 olyan napot nyernénk, amikor este 8 után megy le a nap.
A nyári hónapokban ugyanis túl korán van világos, még a koránkelők is több órát átalszanak a reggeli napfényből, ellenben az emberek általában a naplementénél jóval később térnek nyugovóra. A javaslat egyik hátránya az, hogy télen egy órával később kelne fel a nap, a legrövidebb nappalok időszakában 7 óra körül kezdene világosodni.
A Magyar Idők úgy tudja, hogy Herman Gábor személyesen ismertette Kepli Lajossal a javaslatot, végül mégsem ez került a gazdasági bizottság elé.
Egy 2014-ben az Európai Bizottság számára készített tanulmányban már megvizsgálták azt, hogy milyen hatással lenne a nyári időszámítás kiiktatása. A dokumentumból azt a következtetést lehet levonni, hogy összességében inkább hátrányára válna bármely európai országnak, ha kikerülne az óraátállítás rendszeréből.
Elsősorban a tagállamok közti kereskedelmet és szállítmányozást érintené rosszul egy ilyen lépés. Ha Magyarországon óraállítás nélküli GMT+2 időzóna lenne érvényben, az jelentősen drágítaná a szolgáltatásokat, ideértve a légiforgalmi szektort is a logisztika elé állított kihívások miatt. Gondot okozhat az is, ha az utasok eltévesztik az időzónát, emiatt rossz járatra foglalnak jegyet.
A légi irányításnak viszont nem jelentene problémát a nyári időszámítás elhagyása, ugyanis ez a szektor eleve nem alkalmazza, egész évben az UTC időzóna (egyezményes világidő) alapján működik.
Az Európai Bizottság 2007-ben felülvizsgálta a nyári időszámításból származó energiamegtakarítást, és arra jutott, hogy az a teljes nemzeti energiafogyasztások fél százalékát jelenti. Míg az északi országokban viszonylag nagy költséghatékonyságot lehet elérni, az Egyenlítő felé haladva az egyre kisebb mértékű.
A hazai villamosenergia-ipari rendszerirányítója, a Mavir becslései szerint évente 120 gigawattóra körüli mennyiséget takarítunk meg, ami egy közepes méretű város éves fogyasztásának, 4-5 milliárd forintnak felel meg.