Magyarországnak a múlt évtizedben sajnálatos módon bőven volt ideje kiismerni a balliberálisok tipikus gazdaságpolitikai módszereit. Ezek egyike a megszorítás volt, a másik pedig az egyeztetés. Ha probléma támadt, összehívtak néhány jól öltözött hölgyet és urat, az eseménynek adtak valamilyen hangzatos elnevezést, az eszmecsere előtt és után pedig minden irányba pózoltak, hogy az odacsődített fotósok képeket készíthessenek. Nem vitás, hogy ebben a műfajban Gyurcsány volt a legnagyobb: úgy tudott egyeztetni, mint senki más.
A jelek szerint a Jobbik nemcsak rátért a gyurcsányi útra, de azonnal el is indult rajta öles léptekkel. A párt őszre úgynevezett versenyképességi kerekasztalt gründolna, amire az összes parlamenti pártot meghívja. A fantasztikus ötlet bejelentésekor elmondták, miért is van szükség a nagy tálentumok összeülésére: rossz kormány, lenyúlás, korrupció, kivándorlás, meg persze egészségügy. Valahonnan ismerős.
Az nem kérdés, hogy egyedülálló elképzelések születhetnek akkor, ha az anyagi gondokkal küzdő Jobbik az egyszer már államcsődközeli helyzetet előidéző MSZP-vel és DK-val ötletel az ország felvirágoztatásáról, ráadásul mindebben olyanok segítik ki, mint az érdemi támogatás nélküli Párbeszéd és a folyton acsarkodó LMP. Az viszont nagyon is kérdés, hogy a Jobbik miért nem csak azután próbál másoknak tanácsokat osztogatni a megfelelő gazdálkodásról, hogy a saját pénzügyeit már rendbe tette.