Az uniós Energiahatékonysági irányelv 2020-ig olyan kötelező intézkedéseket írt elő, amelyek hozzájárulnak az EU 20 százalékos hatékonyságnövekedési céljainak eléréséhez. A célkitűzések megvalósítása érdekében az EU-tagországoknak saját energiahatékonysági irányelveket is be kellett vezetniük, illetve vizsgálniuk kell azok hatásait. Ebben az Odyssee-Mure projekt van a szakértők segítségére.
Az adatbázis gondozóinak célja, hogy a tagállami szervezetek és az Európai Bizottság számára is biztosítsák az egyes energiahatékonysági intézkedések eredményeinek folyamatos monitorozását. Emellett elősegítik az irányelv hazai jogrendbe való átültetését, illetve támogatják az irányelv 2020 és 2030 közötti időszakot érintő módosításait.
Így megismerhetők az egyes végfelhasználói szektorokban alkalmazott intézkedések nemzetközi jó gyakorlatai, áttekinthetők az intézkedések típusai, az alkalmazott támogatási eszközök és azok hatásai. Ezeket a Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatal (MEKH) workshopon mutatta be a hazai szakmai érintettek és az államigazgatás képviselői számára a közelmúltban azzal a céllal, hogy értékelje az energiahatékonyság és az energiafogyasztás témakörében elért eddigi eredményeket.
A nemzeti energiastratégia és az ahhoz kapcsolódó cselekvési terv célja az energiatakarékosság növelése, az energiaimport csökkentése, az energiabiztonság erősítése és a megfizethetőség biztosítása. A végfelhasználásban évente 1,5 százalékos megtakarítást hazánk tizenhét intézkedéssel kívánja elérni 2020-ig.
A 2030-as energiafelhasználás-előrejelzés, a célok és szakpolitikák egyelőre kidolgozás alatt állnak. A haza+i parlamenti javaslat egyébként 35 százalékos kötelező megtakarítási mértéket szabna meg, hiszen minden tagállam saját energiafogyasztási és -hatékonysági célokat tűz ki. A hivatal új szakpolitikák bevezetését sürgeti, az energiamegtakarítások elmaradása később csak nagyobb arányú energiahatékonysági ráfordításokkal pótolható.
A legnagyobb megtakarítási potenciál a meglévő lakóépületek energiahatékonysági felújításában rejlik – erről több alkalommal írt lapunk is –, de a hivatal emlékeztetett arra is, hogy probléma a személygépjármű-állomány elöregedése. Eközben gyarapodott azoknak a száma, akik közösségi közlekedés és vasút helyett a személygépkocsit választják. 2008 előtt évente átlagosan 4,7 százalékkal növekedett a közlekedés energiafelhasználása, a válság idején 24 százalékos visszaesést regisztráltak, 2013 óta pedig intenzív, hatszázalékos bővülést produkál a szektor minden évben.
Ezen belül a közúti közlekedés részaránya folyamatosan növekszik. A 2005 és 2016 közötti időszakban ugyan csökkenő részesedéssel, de a lakosság a legnagyobb energiafogyasztó, 37-ről 34 százalékra változott az összes végső energiafelhasználásban a szektor részaránya. Ugyanezen időszak alatt az ipar és közlekedés hányada növekedett, 18-ról 24, illetve 23-ról 24 százalékra.
A párizsi klímaegyezmény céljainak eléréséhez az energiamegtakarítás a leginkább költséghatékony eszköz, a Nemzetközi Energiaügynökség is úgy számol, hogy a 2030-ig szükséges kibocsátáscsökkentés 76 százaléka ezen a módon érhető el a legalacsonyabb költséggel. Ha kevesebb energiát használunk fel, kevesebb importra lesz szükségünk, ez egyfelől növeli az ellátásbiztonságot, másfelől elősegíti a megújulóalapú termelést, a zöldenergia-célok elérését.
A végfelhasználás csökkentése költségmegtakarítással jár, hiszen az a legolcsóbb energia, amit fel sem használunk. Ez az oka annak, hogy elsősorban az energiafelhasználás csökkentésére összpontosítanak a szakértők, hiszen így az energiatermelő kapacitások és a hálózati infrastruktúra terén is megtakarítás érhető el.