Március 14-én, szerdán, 76 éves korában elhunyt Stephen William Hawking, a világ legismertebb elméleti fizikusa, akitől családja – köztük három gyermeke – és kollégái is megrendülten búcsúztak.
Hawking népszerűségében – értelmi képességein túl – egyértelműen szerepet játszott súlyos betegsége, amelyet 21 éves korában diagnosztizáltak nála az orvosok. Az ALS következtében izomcsoportjai folyamatosan mondták fel a szolgálatot, így élete jelentős részét kerekesszékben töltötte.
Munkásságának egyik komoly elismerése volt a Cambridge-i Egyetemen betöltött Lucas-professzori cím. Elég, ha csupán annyit említünk, hogy a szék második tulajdonosa Sir Isaac Newton volt. Beiktatási beszédét ő maga diktálta, de betegsége miatt már képtelen volt elmondani.
Tudóstársai, hallgatói és talán mindenki, aki a műveit forgatta, egyetért abban, hogy Hawking emberi arcot adott a tudománynak. A legbonyolultabb dolgokat, folyamatokat is képes volt úgy elmagyarázni, hogy azok sokak számára értelmezhetővé váltak.
Nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint a kvantummechanika és az általános relativitáselmélet egyesítését. Ez ugyan nem sikerült neki, de elindult a történelmi megoldás felé vezető úton. Olyan kérdésekre kereste a választ, mint a világegyetem születése, a fekete lyukak és az idő iránya.
Arra a felvetésre, hogy mi lesz, ha valaki kidolgozza a mindenség elméletét, azt válaszolta: azután fizikával foglalkozni olyan lesz, mint hegyet mászni a Mount Everest meghódítása után. Később ugyan erről Az idő rövid története című művében már úgy vélekedett, hogy az emberiség egésze számára ez csak a kezdet volna, mert bár a mindenség elmélete elmondaná, miként működik a világegyetem, és miért olyan, amilyennek látjuk, arról azonban semmit nem fog mondani, hogy miért létezik egyáltalán.
– Vajon mi lehel életet az egyenletekbe és teremt univerzumot a számukra, amelyet leírhatnak? – tette fel a kérdést Stephen Hawking.
28 évesen jött rá, hogy a nagy bumm, vagyis az ősrobbanás és a mindenség elméletének kulcsa a fekete lyukak vizsgálatában rejlik. A fekete lyuk eseményhorizontjának közelében vizsgálva a részecske-antirészecske párokat úgy találta, hogy a részecskepárok közül a negatívak elnyelődnek, a pozitívak viszont nem, azok kisugárzódnak. Ezt a jelenséget nevezik Hawking-sugárzásnak.
Sokan úgy gondolták, ezért a felfedezéséért Nobel-díj jár. Ez egyértelműen pályafutásának a megkoronázása lett volna, a történelem azonban másként alakult.
Több interjúban is említést tett arról, hogy éppen háromszáz évvel később született, mint ahogy Galileo Galilei meghalt. Hawking halálának időpontja pedig 3. hónap 14-e, vagyis 3,14, azaz a pi. 1988 óta március 14-én tartják a nemzetközi pi-napot. A matematikában és a fizikában is kiemelten fontos transzcendens szám most már Stephen Hawking haláláról is nevezetes. Albert Einsteinnek egyébként a születésnapja esett március 14-re.
A magát az idő megszállottjának nevező Hawking egész életében kiemelt jelentőséget tulajdonított a humornak. Minden előadása tartalmazott vicces, sokakat megnevettető közbevetéseket. Ironikus megjegyzéseivel sokszor saját magát sem kímélte.
Ha pedig humor, idézzünk fel egy Einstenről szóló kedves mendemondát.
Az idős Einstein, amikor belefáradt az előadásokba, sofőrjének panaszkodott, hogy már mennyire megterheli a sűrű program. Sofőrje, aki részmunkaidőben színész volt, azt válaszolta: cseréljenek szerepet, már kívülről tudja az előadást, majd ő elmondja. Vett is parókát, bajuszt, megfelelő ruhát, és a tudósok előtt előadta a beszédet.
Ekkor azonban váratlanul az egyik hallgató feltett egy meglehetősen bonyolult matematikai kérdést. Az előadó nem jött zavarba, és a következő szavakkal vágta ki magát: ez annyira egyszerű felvetés, hogy a hátsó sorban ülő sofőröm is tudja rá a választ. Einstein felállt és felelt is a kérdésre.
Sem Hawking, sem Einstein nem pótolható, nem helyettesíthető senkivel, sajnos már egyikük sem tud válaszolni a kérdésekre, ám mindketten hatalmas lökést adtak az elméleti fizika fejlődésének.
A mindenség elméletének kidolgozása még várat magára. A munka azonban nem állt meg, Alan Guth, Michio Kaku, valamint társaik dolgoznak a jövőn.