Nincs megnyugvás, újabb fordulathoz érkezett Olaszország 2019-es költségvetésének vitája, ami tovább mélyíti az amúgy is súlyos konfliktust az itáliai koalíciós kormány és az Európai Bizottság között.
A Giovanni Tria pénzügyminiszternek címzett levelében a bizottság a 2019-es költségvetési tervezetet precedens nélküli, kirívóan súlyos eltérésként minősítette a meglévő stabilitási szabályoktól, elsősorban a korábbinál tervezettnél jóval magasabb, tartósan az össztermék 2,4 százalékát kitevő hiányterv miatt. Az olaszoktól hétfőig várják a magyarázatot minderre.
Az talán senkit nem lepett meg, hogy az amúgy is feszült helyzetben az olaszok és az EU között lehetnek még viták, ezzel együtt erre a fordulóra is kedvezőtlenül reagált a piac: emelkedtek az olasz állampapírhozamok, és az euró is gyengült a dollárral szemben.
Ez a bizonytalan hangulat várhatóan megmarad a jövő héten is, különösen azért, mert a piac nem számít arra, hogy Matteo Salvini és Luigi Di Maio, a koalíció vezetői engednek, illetve hogy rövid távon rákényszerülnének arra, hogy jobban megfeleljenek a bizottsági elvárásoknak.
Mint azt Marco Wagner, a Commerzbank közgazdásza kifejtette, a pártkoalíció politikájának épp az unióval való szembeszegülés az egyik alapja, így az engedékenység komoly presztízsveszteséggel járna. Ráadásul Wagner számításai szerint egyelőre az esetleges további hozamemelkedést is elviseli az olasz gazdaság.
Ahogy az Jan von Gerich, Anders Svendsen és Andreas Steno Larse, a Nordea szakértőinek elemzéséből kiolvasható, az olasz kormány amúgy is tudatosan feszegeti a határokat az EU-nál, de nem politikai okokból, hanem, hogy tesztelhesse, vajon a pénzpiacok meddig engedik elmenni.
A Nordea szerint épp ezért kicsi az esélye annak, hogy bármit is mond a bizottság, annak kényszerítő ereje lesz, egyedül a befektetői reakcióknak lehet hatásuk, különösen úgy, hogy a kormánypártok komoly támogatottságot élveznek.
A költségvetéssel kapcsolatos vita során is többször felmerült olasz részről, hogy újra kell gondolni a viszonyt az Európai Unióval, ami akár az alapító tagállam eurózónából való kilépését is jelenthetné.
Ezt azonban minden bizonnyal senki nem akarja. Míg Görögország méretéből adódóan majdhogynem kerekítési tételnek tekinthető az eurózóna egészére nézve, így akár az ország kiesését is átvészelhette volna a közös fizetőeszköz, Olaszország esetében a monetáris unió harmadik legnagyobb gazdaságáról van szó.
Kiválása visszafordíthatatlan károkat okozna az eurónak, egyúttal a komolyan eladósodott Olaszország kimentése is nehezen vállalható terhelést jelentene a többi tagállamnak.
Ugyanakkor, mint azt Willem Buiter, a Citi különleges gazdasági tanácsadója nemrég egy konferencián kifejtette, az olasz kormánynak is kiemelt érdeke, hogy megtartsák az eurót. Olaszországban nagy hagyománya van annak, hogy a lakosság finanszírozza az államot.
Többek között ezt a példát tartja követendőnek a magyar adósságkezelő is, ezért egyre nagyobb mennyiségben értékesít állampapírokat a háztartásoknak, mivel ez komolyabb stabilitást biztosít az esetleges gazdasági hullámzással szemben.
Buiter szerint a líra visszatérésével mindez épp a visszájára fordulhat, hiszen az ezzel járó piaci pánik és bizalomvesztés miatt rövid időn belül drámaian csökkenne az olasz háztartások immáron lírában lévő vagyonának értéke, ezt pedig a kormány sem akarhatja.