Jövő évi költségvetési tervezetének felülvizsgálatára szólította fel az Európai Bizottság Olaszországot. A keddi, korábban még soha nem alkalmazott intézkedés értelemében Giuseppe Conte koalíciós kormányának három hete van felülvizsgálnia a számokat, illetve új elképzelésekkel előállnia az össztermék arányában mért 2,4 százalékos hiány mérséklésére. Pierre Moscovici, a bizottság gazdasági ügyekért felelős biztosa tegnap kifejtette, hogy a lépés egyáltalán nem okozhatott senkinek meglepetést.
– Az olasz kormány költségvetési terve nyilvánvaló és szándékos eltérést mutat az ország tavaly júliusban ismertetett előirányzatától – mondta a biztos. Az akkori, a GDP (bruttó hazai termék) 0,8 százalékának megfelelő hiánytervét az időközben leváltott olasz kormány alakította ki. Ahogy arra Moscovici is utalt, bármennyire is újszerű, hogy az EU visszadobja valamely tagállamának költségvetési tervezetét, meglepetésről tényleg nem lehet beszélni, erre számított az olasz kormány is.
Giuseppe Conte kedden a Bloombergnek kifejtette: nincs B tervük, továbbra is a tervezetben foglalt 2,4 százalékos hiánycélt tekintik a fő sarokszámnak. A kormányfő hangsúlyozta, hogy ezt a szintet mindenképp tartják. Egyúttal a piaci szereplők megnyugtatása érdekében azt is kiemelte, hogy Olaszországnak esze ágában sincs kilépni az Európai Unióból, illetve az eurózónából, ahol az alapító tagállam nagyon „kényelmesen” érzi magát.
Az olasz gazdasági helyzet kezelését jelenleg kiemelt figyelemmel kísérik a befektetők, olyannyira, hogy pillanatnyilag a dél-európai országot tartják számon az esetleges újabb nemzetközi válság egyik potenciális gócpontjaként. A Moody’s Investors Service a napokban leminősítette az olaszok besorolását is.
A hitelminősítő lépését, óvatossági megfontolásokkal magyarázták az elemzők, lévén az olaszok ezzel az osztályzattal ugyan még nincsenek a befektetésre nem ajánlott, bóvlinak gúnyolt kategóriában, de közel kerültek a határhoz, ami sok befektetőt megrémíthet. Közgazdászok szerint a belső politikai feszültségek, illetve a GDP 130 százalékát meghaladó eladósodottság egy ennél alacsonyabb hitelminősítői osztályzatot is indokolhatna.
A szankciók nem kézzelfoghatóak, hiszen a meglévő szabályrendszer a GDP 3 százalékát rendszeresen meghaladó hiány esetében indokol túlzottdeficit-eljárást. Ez itthon is ismerős lehet, Magyarország gyakorlatilag a 2004-es európai uniós csatlakozása óta büntetésben volt, amelyből 2013-ban kerültünk ki. Mivel a határérték megsértéséről Olaszország esetében nincs szó, az EU-nak nincsen jogalapja, hogy érdemi szankciókhoz nyúljon.
Mint azt korábban megírtuk, a piaci vélekedések szerint nem is a brüsszeli álláspontra, sokkal inkább a befektetői hangulatra figyel az olasz kormány. Hosszú távon egyáltalán nincsenek megoldva a problémák, rövid távon pedig nem létezik olyan kényszerítő tényező, amely eltérést indokolna a koalíció által kialakított gazdaságpolitikában.
Mivel a hatalmon lévő olasz koalíció épp a Brüsszellel való szembehelyezkedésnek köszönheti jelenlegi pozícióját, a piaci elemzők szerint kicsi a valószínűsége, hogy beadnák a derekukat. Ez különösen igaz azért is, mert rövid távon nincs pénzpiaci nyomás az olasz gazdaságon. Bármennyire is hangosak a viták, az ebből adódó költségnövekmény a tagállam finanszírozásában még nem adhat okot a pánikra.
A közgazdászok elemzéseiben többször lehetett olvasni olyan spekulációs eszmefuttatást, amely szerint az olasz pénzügyi nehézségeket az uniós strukturális alapokból lehetne kezelni. Olaszország nettó befizető, vagyonos ország, a forrásokat mérsékelten használja. Így ez a forgatókönyv járható útnak látszik gazdaságilag is, a koalíciós kormány pedig elkerülheti a presztízsveszteséget.