Ma találkozik az indiai központi bank (Reserve Bank of India – RBI), és a több mint egymilliárd lakosú ország kormányzata azért, hogy megoldást találjanak a bankrendszerük összeomlásával fenyegető válsághelyzetre. A komoly politikai nézeteltéréseket is hordozó viszálynak rossz esetben a nemzetközi kereskedelemre is kedvezőtlen hatásai lesznek.
Indiában komoly bajban van a bankrendszer, aminek kezelésében eddig nem tudott dűlőre jutni a piacfelügyeletet is ellátó RBI, illetve a minél nagyobb fogyasztást és gazdasági növekedést sürgető kormányzat. Utóbbira a sajtó szerint a hatalom azért tart igényt, mert jövőre választások lesznek a magát a népesség számát tekintve a világ legnagyobb demokráciájaként aposztrofáló országban.
A dél-ázsiai állam bankrendszerének közelgő, egyesek szerint már zajló válságát a nagymértékű eladósodottság okozza. Az RBI becslése szerint 11,6 százalékot tesz ki a nem teljesítő hitelek aránya az országban. Az állami bankok vannak a legrosszabb helyzetben, ezek kezelik a betétek kétharmadát és a kihelyezett hitelek felét. Mint az Amy Yuan Zhuang, a Nordea szakértőjének elemzéséből kiderül, a rossz hitelek kezelése több mint négy évet vesz igénybe, és ezalatt kevesebb, mint az érintett összeg 30 százalékát tudják csak visszanyerni a hitelezők.
Az országban a problémát elsődlegesen az angol nyelvben árnyékbankként ismert iparág okozza. Ezek olyan pénzügyi intézmények, amelyek hitelezhetnek, betéteket viszont nem gyűjthetnek, így a kihelyezett pénzt létező kereskedelmi bankoktól kapják. Ilyen cégből van ötven, viszont az ország egészében a kihelyezett hitelek negyedét kezelik.
A Nordea elemzése szerint ez a finanszírozási igény akár 300 milliárd dollárt is kitehet, s ezen összegből akár százmilliárdnyi törlesztés válhat esedékessé 2019-ben. Ennek a hatalmas pénzmennyiségnek azonban épp a rengeteg rossz hitelszerződés miatt kétséges a forrása.
A fenyegető válság okát a piaci elemzők a gazdaság tíz évvel ezelőtti összezuhanására vezetik vissza, amikor is az állami bankok által finanszírozott infrastrukturális beruházások nagy számban dőltek be. Indiában akkor egy olyan – Európában és Magyarországon sem ismeretlen – megoldást vezettek be, amellyel a problémás hiteleket tömegével újrastrukturálták. Mindezzel hivatalosan élő, ám bevétel helyett csak jövőbeli veszteséget generáló megállapodásokat hoztak létre.
Az RBI 2013 óta igyekszik lenyomni az indiai bankrendszer torkán, hogy az újrastrukturált hiteleket ismerje el nem teljesítőként, és ennek megfelelően kezelje azokat. A próbálkozások azonban ellenállásba ütköztek, lévén az ügyben az állami bankrendszer is erősen érintett, ahol jelentős veszteségeket okozó leírásokra lenne szükség. S mivel ezek a pénzintézetek biztosítják a fogyasztás alapját jelentő pénzt az árnyékbankoknak, amelyek az ország gazdasági növekedésének egyik támaszát jelentik, a kormányzat ellenáll.
Noha, a körülmények meglehetősen idegenek, az indiai válság problematikája Európában, így itthon sem ismeretlen. Mint ismert, hazánkban a devizahitelezés nyomán kialakult, jelentős nem teljesítő hitelállományt csak mostanra tudta feldolgozni és „továbbadni” a bankrendszer. A hosszan elnyúló probléma szociális részét máig nem sikerült igazán orvosolni, a makrogazdaság szempontjából viszont kedvező, hogy a bankok végre újra a hitelezésre koncentrálhatnak.
Indiában – Magyarországhoz hasonlóan – gond van a nagyarányú készpénzhasználattal is, főként azért, mert a bankók mozgása követhetetlen, nem kapcsolódik az adásvételekhez. Az indiai kormány 2016. végén tűzoltásként, egy látszólag semmiből jött, azonnali intézkedéssel bevonta a leggyakrabban használt rúpiabankókat. A döntés nyomán hatalmas sorok alakultak ki a bankoknál, az indulat zavargásokat szült, amelyeknek halálos áldozatai is voltak. Ráadásul, utólag kiderült, hogy a készpénzbevonásnak nem volt érdemi hatása a feketegazdaságra.