Leginkább a bankoktól tartanak a magyar fogyasztók – erre lehet következtetni egy közelmúltbeli szakmai felmérésből. A kutatást a kintlévőség-kezeléssel foglalkozó EOS-csoport végezte el, több mint hatszázezer tavalyi hazai ügyet vizsgálva meg. Az eredmények alapján a magyarok legnagyobb mennyiségben a banki tartozásaikat törlesztették. Olyannyira, hogy az összes befizetés közel kétharmada – szám szerint hatvan százaléka – valamelyik pénzügyi szolgáltatóhoz érkezett.
A fennmaradó mennyiségen a közműcégek és a telefontársaságok osztoztak, mégpedig nagyjából egyenlő arányban. A felmérés készítői az összegeket is megvizsgálták, ebből a szempontból még nagyobb a bankok fölénye: a törlesztésre fordított pénzek 67 százaléka a pénzügyi rendszer valamelyik szereplőjéhez futott be. A közművállalatok és a telekommunikációs cégek részesedése ez ügyben is azonos, valamivel több mint 15 százalékos volt.
A felmérés egyik legérdekesebb része korcsoportok szerint részletezte a törlesztést befizető fogyasztókat. Ezek szerint tavaly a legtöbb tartozást a középkorúak, egészen pontosan a 40 és 59 év közöttiek fizették be. Ők rótták le az együttes summa megközelítőleg felét. A nyugdíjas korosztály úgyszintén aktív volt ez ügyben, a legkisebb tétel pedig a legfiatalabb korosztályokhoz kapcsolódott. Utóbbiakra, vagyis a 20 és 39 év közöttiekre azonban így is a törlesztések minden negyedik forintja jutott.
A kutatás a kintlévőség-kezelés néhány fontosabb jellemzőjére is rámutatott. Ezek egyike arról árulkodik, hogy a technológiai fejlődés erősen befolyásolja a tartozások ügyét is. Évről évre egyre gyakrabban fordul elő például, hogy elektronikus levélben érintkezik egymással az adós és hitelezője, miközben a telefonos kapcsolattartás kezd háttérbe szorulni. Az elektronikus kommunikáció – kevésbé meglepő módon – a fiatalabb generációk számára csábító, az idősebbek nagyobb része eközben még mindig a telefonkészülékben és a postai levelekben bízik.
A kapcsolatfelvétel egyébként igencsak lényeges. Erre is utal a kutatásnak az a része, amely megbecsülte, mekkora megtakarítás érhető el a gyors egyeztetéssel és – adott esetben – a részletfizetési megállapodás megkötésével. A felmérés készítői rögzítették: amennyiben az ügy nem kerül jogi szakaszba, úgy nem merülnek fel ilyen természetű többletköltségek sem. A vizsgált tavalyi esetek alapján majdnem ötvenezer forintra tehető az az összeg, amely megspórolható a tartozás rendezéséről szóló megállapodással. A szakmai kutatás ennek kapcsán felelevenítette a banki elszámolás folyamatát. Mint kiderült, az adósok kapcsolatfelvételi hajlandósága az elszámolással javult, miközben a kintlévőségek törlesztésének száma nyolc százalékkal erősödött, az átlagos befizetési érték pedig 17 százalékkal nőtt.