Továbbra is rendkívül kedvező hazánk munkanélküliségi mutatója, az Európai Unió átlagának alig több mint fele hazánkban az állástalanok aránya – derül ki az uniós statisztikai hivatal hétfőn közzétett adataiból.
Az Eurostat továbbra is Csehországban mérte augusztusban a legalacsonyabb munkanélküliséget, a ráta mindössze 2,5 százalék. A cseheket a németek és a lengyelek követik egyaránt 3,4 százalékos munkanélküliségi mutatókkal, majd Magyarország a 3,7 százalékos aránnyal. Az Eurostat hazánkról júliusi adatot közölt, ám a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) alapján a 3,7 százalékos mutatónk augusztusban sem változott. A legtöbb munkakereső továbbra is a mediterrán országokban regisztrált, a legnagyobb munkanélküliséget, 19,1 százalékot pedig Görögországban mérték, ezt követően a spanyoloknál és az olaszoknál, valamint a franciáknál, majd a horvátoknál a legrosszabb a mutató.
Továbbra is átlagon felüli a 25 év alattiak munkanélküliségi mutatója: az unión belül mintegy 3,3 millió fiatal állástalan. Ebből az eurózóna tagállamaiban 2,4 millió főt tartanak nyilván. A közösségen belül a fiatalok közel 15 százaléka keres állást. A mediterrán államokban a legrosszabb a helyzet, a déli tagállamok közül a 25 évnél fiatalabbak több mint harmada, 39,1 százaléka nem tud elhelyezkedni Görögországban, de a spanyoloknál és az olaszoknál is harminc százalék fölött van a mutató.
A legtöbb fiatalnak Németországban, Csehországban és Hollandiában sikerül álláshoz jutnia, munkanélküliségi rátájuk ezekben az országokban 6-8 százalék. Eltérő a tagállamok között a munkaképes lakosság aktivitása, tehát azoké, akik regisztrált álláskeresők vagy foglalkoztatottak. Azokban a tagországokban, amelyekben a munkaképes korú lakosság több mint nyolcvan százaléka dolgozik, az aktivitás régóta stagnál, tehát a munkaerőpiac bővítése egyre nehezebb. Ezzel szemben például Magyarországon az aktivitás még mindig elmarad az uniós átlagtól – 77,1 százalék –, ám az arány évről évre növekszik.
A KSH nyilvántartása szerint 2,7 millióan vannak itthon, akik inaktívak, elsősorban közülük lehetne bevonni a foglalkoztatásba azt a 200-300 ezer főt, akikre a munkaadói képviseletek szerint még szükség lenne. Ugyanakkor ez nem egyszerű feladat, mivel a statisztikai hivatal adatai szerint a 2,7 millió inaktív közül több mint 2,5 millióan nem szeretnének dolgozni, s mindössze alig több mint kétszázezer fő az, aki munkát keres. Passzív munkanélküli mindössze negyvenezer fő, ők azok, akik két héten belül munkába tudnának állni, szeretnének is dolgozni, ám nem látnak rá lehetőséget, hogy elhelyezkedjenek. Az inaktívak száma ugyanakkor hazánkban is csökken, átlagosan évi több tízezer fővel.
Ők jellemzően a foglalkoztatottak között jelennek meg, s nem az álláskeresők között.