Sztetoszkóp vagy fonendoszkóp, a laikusok ugyan mindkét kifejezést használják a szív és a tüdő zörejeinek és ezzel bizonyos betegségeknek a kiszűrésére alkalmas eszközre, jóllehet, az orvosok ma már csak az utóbbit használják. Az eszköz története több mint kétszáz évre nyúlik vissza. René Laënnec francia háziorvos 1816-ban egy összetekert újságot használt arra, hogy meghallgassa egyik nőbetege szívét: ez volt a világ első sztetoszkópja.
Később egy körülbelül 30 cm-es cső segítségével hallgatta betegei tüdő- és szívhangját, összefüggéseket keresve a boncoláskor diagnosztizált betegségek és a korábban tapasztalt zörejek között. Az eszköz elnevezése is tőle származik: a stethos (mellkas) és a skopein (néz, lát) szavakból alkotta meg. Huszonöt évvel később a New York-i George P. Camman gondolta tovább a találmányt, és egészítette ki két fülhallgatóval, így a sztetoszkóp már nagyon hasonlatossá vált a jelenleg is ismert fonendoszkóphoz.
Ezek után egészen az 1960-as évek elejéig kellett várni, amíg David Littmann elismert kardiológus és nemzetközi EKG-szaktekintély, a Harvard orvosi egyetemének professzora szabadalmaztatta forradalmian új fonendoszkópját, amely már sokkal jobb akusztikai teljesítményre volt képes. Ezzel egy egyszerű hallgatókészüléket változtatott elképesztően hatékony diagnosztikai eszközzé. A 3M nevű amerikai cég néhány évvel később megvette Littmann fonendoszkópjának jogait.
A Littmann-fonendoszkóp, amely az orvostudomány egyik legjelentősebb mérföldköveként lehetővé tette többek közt a szív és a tüdő meghallgatását, minőségének és megbízhatóságának, illetve kiváló akusztikai adottságainak köszönhetően máig hatalmas népszerűségnek örvend világszerte. A bemutatása, az 1967 óta eltelt ötven évben nagyot fordult a világ, és számtalan más modern diagnosztikai módszert is kifejlesztettek, de a leggyorsabb, leginkább pénztárcabarát és legelterjedtebb még mindig a fonendoszkópos vizsgálat.
A 3M 2015-ben mutatta be innovatív fonendoszkópjait, amelyek már például olyan előnyökkel rendelkeznek, mint a hangolható membránok. Ezek lehetővé teszik, hogy az orvos különböző frekvenciájú hangokat hallhasson a fonendoszkóp megfordítása nélkül: finom nyomással alacsony frekvenciájú hangokat képes érzékelni, míg a magasabb frekvenciájú hangok erősebb nyomásra válnak hallhatóvá.
Az új technológia ráadásul 75 százalékkal, azaz 12 decibellel képes csökkenteni a zavaró környezeti zajokat, így nagyobb hangzavarban is hallhatóvá teszi a szív-, tüdő- és egyéb testhangokat. Emellett természetesen létezik a fonendoszkópnak olyan változata is, ami a fém hidegségét egy speciális gyűrűvel mérsékli.
Az elektronikus Littmann-fonendoszkóp az űrbe is eljutott: magas fokú érzékenysége a speciális távgyógyászati szoftverekkel és a bluetooth-technológiával kombinálva lehetővé tette, hogy az orvos a Földről hallgassa meg a nemzetközi űrállomáson tartózkodó kozmonauta szívverését.
Néhány éve ugyan már arról szóltak a hírek, hogy a hordozható és egyre kisebb ultrahangkészülékek miatt végleg eltűnhetnek a fonendoszkópok, ám ez utóbbiak korábban taglalt előnyei miatt erre még valószínűleg néhány évtizedet biztosan várni kell.